Molnár Anna

ismeretlen

1. – Anna, Anna, Molnár Anna,
Gyere velem, Molnár Anna!
Gyere velem, Molnár Anna!
Vagyon nékem hat kővárom,
Hetediket néked adom,
Hetediket néked adom.

2. – Nem mehetek, vitéz uram,
Vagyon nékem kicsi fiam,
Vagyon nékem kicsi fiam,
Kicsi fiam, jámbor uram:
Én azokat nem hagyhatom,
Én azokat nem hagyhatom.

3. – Anna, Anna, Molnár Anna,
Gyere velem, Molnár Anna,
Gyere velem, Molnár Anna!
Vagyon nékem hat kővárom,
Hetediket néked adom,
Hetediket néked adom.

4. Hívogatta, csalogatta,
Addig hítta, addig csalta,
Molnár Anna elindula.

5. – Anna, Anna, Molnár Anna,
Ülj le e fa árnyékába,
Ülj le e fa árnyékába:
Nézzél egyet a fejembe,
Fel ne nézz a citromfára,
Fel ne nézz a citromfára!

6. Anna, Anna, Molnár Anna
Feltekint a citromfára,
Feltekint a citromfára:
Ott hat leányt lát fej nélkül,
Hat szép leányt feje nélkül,
Hat szép leányt feje nélkül. ||

7. Kezdett sírni Molnár Anna,
Felébredett a katona,
Felébredett a katona.
– Anna, Anna, Molnár Anna,
Felnéztél a citromfára,
Felnéztél a citromfára?

8. – Nem néztem én, vitéz uram!
Eszembe van kicsi fiam,
Eszembe van kicsi fiam,
Kicsi fiam, jámbor uram.
Én azokat siratgatom,
Én azokat siratgatom!

9. – Anna, Anna, Molnár Anna,
Hágj fel hát a citromfára,
Hágj fel hát a citromfára!
– Nem hágtam én soha fára:
Mutassa meg, vitéz uram,
Hogy hágnak fel citromfára.

10. Felhágott most a katona,
Felhágott most a katona,
A kezéből Molnár Anna
Kikapá az éles kardját,
S lecsapá a vitéz nyakát,
Lecsapá a vitéz nyakát.

11. – Nesze neked, rossz katona!
Megcsaltál már hat szép leányt,
Hetedik én lettem volna.

12. Felvette az ő ruháját,
Földig érő szép dolmányát,
Földig érő szép dolmányát.
Felugrott a paripára,
Hazanyargalt hazájába,
Jámbor ura kapujába.

13. – Hallod-é te, jámbor gazda,
Hallod-é te, jámbor gazda,
Adsz-é szállást éjtszakára? ||

14. – Nem adhatok, vitéz uram,
Van énnékem kicsi fiam,
Van énnékem kicsi fiam:
Heted napja se nem eszik,
Se nem eszik, se nem iszik,
Sem egy cseppet nem aluszik.

15. – Elaltatom, elrengetem,
Elaltatom, elrengetem,
Csak adj szállást, gazda, nekem,
Csak adj szállást éjtszakára.
Szállást ad a jámbor gazda,
Szállást ad a jámbor gazda.

16. – Hallod-é te, jámbor gazda,
Van-é jó bor a faluba?
Van-é jó bor a faluba?
– Van itt csak a szomszédomba.
– Hozz egy kupát kóstolóba,
Másodikat megivóba.

17. Elmene a jámbor gazda,
Alig várja Molnár Anna ,
Alig várja Molnár Anna.
Míg a gazda borért jára,
Kigombolja a dolmányát
S megszoptatja kicsiny fiát.

18. Elaludt a kicsiny fia,
Haza ért a jámbor gazda.
– Jaj, Istenem, mi az oka,
Hogy most nem sir kicsi fiam?
Heted napja se nem eszik,
Se nem eszik, se nem iszik,
Sem egy cseppet nem aluszik.

19. – Látod-é te, jámbor gazda,
Elrengettem, elaltattam,
Elrengettem, elaltattam.
– Talán tudja, vitéz uram,
Hogy a háznál idegen van,
Hogy a háznál idegen van. ||

20. – Hallod-é te, jámbor gazda?
Feleséged ha még élne,
Feleséged ha még élne,
S egyszerre csak haza jönne:
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Megszidnád-e, megvernéd-e?

21. – Dehogy szidnám, dehogy verném;
Még csak szemére se vetném,
Még csak szemére se vetném!
Kigombolja a dolmányát;
Megcsókolja jámbor urát,
Megcsókolja kicsi fiát.

 Első változatát 1860-ban mutatták be az Erdélyi Múzeum-Egylet gyűlésén, mint a második ószékely balladát, mely napvilágra került. Több oláh író kétségbe vonta eredeti voltát azon a jogos alapon, hogy az oláh népköltészetben is van hűtlen asszony, aki elmegy a katonák után, s azután megtér az ő jámbor urához. Lásd e ballada öt változatát az eredet kérdésének irodalmával együtt: Arany–Gyulai: Magyar népköltési gyűjtemény I. kt. 137–148 és 549–553. l.

(Kanyaró 2015: 289.)

113. Molnár Anna (Szabéd)
Lelőhely: EA 2276: 5–8. lap, 2. sz. – Ismeretlen kéz írása.
 Rédiger Ödön helyszíni lejegyzését nem találtuk meg a Kanyaró-hagyatékban, fennmaradt viszont a főszövegben közölt 1896-os másolaton kívül még egy Kanyaró-másolat a 20. század elejéről. A Molnár Anna esetében tehát a két másolatot hasonlítjuk össze.

113.1. A ballada 20. század eleji másolata: AKKvár–MsU 2123/D. 15-20. lap – Kanyaró Ferenc kézírása, é. n.
 Rédiger Ödön helyszíni lejegyzése hiányában nehéz eldönteni, hogy mire kínált lehetőséget a ballada eredeti formája: a négy- vagy hatsoros versszakokra tagolásra-e? Kérdés tehát, hogy Kanyaró az 1896-os másolatban növelte-e a sorok számát a második és negyedik sor ismétlésével, kialakítva így a hatsoros strófát, vagy a 20. század eleji másolat követte az eredeti lejegyzés ismétlések nélküli, szabályos négysoros strófákra bontható szövegét. A két másolat összevetéséből az derül ki, hogy Kanyaró sem egyik, sem a másik modellt nem tudta következetesen végigvinni.
 A balladához Kanyaró rövid jegyzetet is csatolt, melyben részben megismétli az 1896-ban elmondottakat. A ballada eredetéről kifejtett nézetének nemzetkarakterológiai alapvetését elhibázottnak tartjuk.

Molnár Anna

1. – Anna, Anna, Molnár Anna,
Gyere vélem ^velem Molnár Anna! _{[megismétli a sort]}
Vagyon nékem hat kővárom,¹
Hetediket neked adom.² _{[megismétli a sort]}

2. – Nem mehetek, vitéz uram!
Vagyon nékem kicsiny fiam. _{[megismétli a sort]}
Kicsiny ^kicsi fiam, jámbor uram:
Én azokat nem hagyhatom. _{[megismétli a sort]}

3. – Anna, Anna, Molnár Anna!
Gyere vélem ^velem Molnár Anna! _{[megismétli a sort]}
Vagyon nékem hat kővárom,
Hetediket neked ^néked adom. || _{[megismétli a sort]}

4. Hívogatta, csalogatta,
Addig hívta ^hitta, addig csalta,
Molnár Anna elindula,
Elindula hosszú útra. _{[ez a sor hiányzik]}

5. – Anna, Anna, Molnár Anna!
Ülj le e fa árnyékába. _{[megismétli a sort]}
Nézzél egyet a fejembe. _{[megismétli a sort]}
Fel ne nézz a citromfára.

6. Anna, Anna, Molnár Anna
Feltekint a citromfára: _{[megismétli a sort]}
Ott lát hat lányt feje nélkül, ^{Ott hat leányt lát fej nélkül}
Hat szép leányt feje nélkül. _{[megismétli a sort]}

7. Kezdett sírni Molnár Anna,
Felébredett a katona. _{[megismétli a sort]}
– Anna, Anna, Molnár Anna!
Felnéztél a citromfára? || _{[megismétli a sort]}

8. – Nem néztem én vitéz uram,
Eszembe van kicsiny ^kicsi fiam, _{[megismétli a sort]}
Kicsiny ^kicsi fiam, jámbor uram,
Én azokat siratgatam. ^siratgatom. _{[megismétli a sort]}

9. – Anna, Anna, Molnár Anna!
Hágj fel hát a citromfára. _{[megismétli a sort]}
– Nem hágtam én soha fára.
Mutassa meg, vitéz uram,
Hogy hágnak fel citromfára.

10. Felhágott most a katona. _{[megismétli a sort]}
A kezéből Molnár Anna
Kikapá az éles kardját,
S lecsapá a vitéz nyakát. _{[megismétli a sort]}

11. – Nesze neked rossz katona!
Megcsaltál már hat szép leányt,
Hetedik én lettem volna,
Hetedik én lettem volna! || _{[ezt a sort nem ismétli meg]}

12. Felvette ő az ruháját
Földig érő szép dolmányát. _{[megismétli a sort]}
Felugrott a paripára,
Haza nyargalt hazájába.
^{Jámbor ura kapujába.} _{[Betoldott sor]}

13. Haza nyargalt hazájába,
Jámbor ura kapujába. _{[ez a két sor nem szerepel a 13. versszak elején]}
– Hallod-é te jámbor gazda, _{[megismétli a sort]}
Adsz-é szállást éccakára?

14. – Nem adhatok, vitéz uram.
Van énnekem kicsiny ^kicsi fiam,
Van énnekem kicsiny ^kicsi fiam;
Heted napja, hogy ^se nem eszik.
Se nem eszik, se nem iszik,
Sem egy cseppet nem aluszik.

15. – Elaltatom, elrengetem, _{[megismétli a sort]}
Csak adj szállást, gazda, nekem. ||
Csak adj szállást éccakára. ^éjtszakára
Szállást ad a jámbor gazda. _{[megismétli a sort]}

16. – Hallod-é te jámbor gazda,
Van-é jó bor a faluba? _{[megismétli a sort]}
– Van csak itt ^{Van itt csak} a szomszédomba.
– Hozz egy kupát kostolóba,
Másodikat megivóba.

17. Elmene a jámbor gazda.
Alig várta ^várja Molnár Anna: _{[megismétli a sort]}
Míg a gazda szomszédba járt, ^{borért jára}
Kigombolta ^kigombolja a dolmányát,
Megszoptatta kicsi ^{S megszoptatja kicsiny} fiát.

18. Elaludt a kicsiny fia,
Hazament ^{haza ért} a jámbor gazda.
– Jaj, istenem, mi az oka,
Hogy most nem sir kicsiny fia? ^{kicsi fiam} ||
Heted napja, hogy ^se nem eszik:
Se nem eszik, se nem iszik.
Sem egy cseppet nem aluszik.

19. – Látod-é te jámbor gazda:
Elrengettem, elaltattam. _{[megismétli a sort]}
– Talám ^Talán tudja, vitéz uram,
Hogy a háznál idegen van. _{[megismétli a sort]}

20. Hallod-é te jámbor gazda!
Feleséged ha még élne, _{[megismétli a sort]}
S egyszerre csak haza jönne:
Megszidnád-e, megvernéd-e? _{[megismétli a sort]}

21. – Dehogy szidnám, dehogy verném,
Még csak szemére se vetném. _{[megismétli a sort]}
Kigombolja a dolmányát,
S megcsókolja jámbor urát.
^{Megcsókolja kicsi fiát.} _{[betoldott sor]}

1. „Künvárom” Szabó Anna szerint.
2. Hatból a hetediket – asszonynak jó ígéret.

 Kanyaró jegyzete a balladához a 21–22. lapon:
 „Első változatát 1860-ban mutatták be az Erdélyi Múzeum-Egylet gyűlésén, mint a második ószékely balladát, mely napvilágra került. Több oláh író kétségbe vonta magyar eredetét azon a kétség kívül jogos alapon, hogy az oláh népköltészetben is van elég hűtlen asszony, aki elmegy a katonák után, s azután az ő jámbor urához ismét hűségesen visszatér. Valóban erős kétség is férhet a »jámbor gazda« nem éppen tiszta jelleméhez, hogy az magyar volna. Ellenben az oláh menyecskék régi szíves elkalandozásait ma is elég meggyőzőn bizonyítja a sok ferde tatár szem és kiálló mongolos || arccsont, mely a csinos határszéli népet torz alakokkal elékteleníti. Molnár Annát tehát jámbor urával együtt bátran a kölcsönzött balladák közé utasíthatjuk. Kőmíves Kelemen nel együtt ezt is, valószínűleg, a szomszéd néptől vettük, mit bizonyít a magyarosabb balladáktól elütő, szószapora terjedtsége.
 E ballada öt változatát lásd a kérdés irodalmával együtt Arany–Gyulai: Népkölt. Gyűjt. I. 137–148. és 549–553. lapjain.”

113.2. Töredékes feljegyzés Molnár Anna balladájáról: MUEKvGyLtár 18. csomag, Kanyaró kézírása, é. n. [20. század eleje].
 „E 10. Molnár Annát Szabédról Szabó Anna öreg asszony éneklése után teszem közzé.
 Dallamát is leírta Szabó Lajos szabédi mester. A balladát énekese még a múlt század első felében lány korában tanulta valószínűleg a szomszédos Marosvásárhelyen, hol úri házakban is a múlt század elején még sok régi éneket énekeltek.
 Mivel Erdélyben a balladákat csak a nők, s ritkán nagyobb vidéket is bejárt ifjú legények éneklik: vajon ez az oka annak, hogy rendesen csak nő a hőse, s nagyon ritkán, csak mintegy elvétve kerül bele hősként az erősebb nemből is?”

113.3. A ballada nyomtatásban megjelent részlete: ABRUDBÁNYAY Ödön 1944: 70–72.
 A családnevét időközben Abrudbányayra változtató Rédiger Ödön a Szabédról levett kalappal címen kiadott emlékkönyvvel tisztelte meg szülőfaluját és tisztelgett apja, id. abrudbányai Rédiger Géza emléke előtt. A könyvben a szabédi születésű vagy kötődésű tollforgatók mellett „egy ó-székely ballada-énekes” is megszólal „a könyv terjedelme által korlátozott mértékben” – tájékoztat a kötet szerkesztője. (4) A megszólaltatott balladaénekes Dimény Mózesné volt, a korlátozott terjedelemben közölt ószékely ballada pedig Molnár Anna balladája – az egyetlen balladaszöveg, melyet Rédiger Ödön a maga számára külön is lejegyzett 1895-ben, az öreg Diményné éneklése után. (70)
 A balladának csak az első felét – a Molnár Anna hazatéréséig terjedő részt – találjuk a kötetben, de ennyi is elég ahhoz, hogy megállapíthassuk: Kanyaró Ferenc 20. század eleji másolata áll közelebb Rédiger Ödön lejegyzéséhez, ez a másolat követte az eredeti lejegyzés ismétlések nélküli, szabályos négysoros strófákra bontható szövegét. A kötetünkben főszövegben közölt 1896-os változatban tehát Kanyaró önkényesen növelte a sorok számát a második és negyedik sor megismétlésével.
 A Rédiger Ödön által közölt balladarészlet és Kanyaró Ferenc második másolatának összevetéséből az is kiderül, hogy a kolozsvári tanár a 20. század elején sokkal visszafogottabban nyúlt bele a folklórszövegbe, mint korábban; lényegében csak azokon a helyeken avatkozott közbe, ahol nyilvánvaló szövegromlást tapasztalt, illetve a csonka strófákat egészítette ki – sorismétléssel vagy a gondolat megismétlésével.
 Összehasonlításunkban ezúttal Kanyaró második másolatának eltérésit jeleztük felső indexben.

Molnár Anna

1. Anna, Anna, Molnár Anna!
Gyere velem ^vélem, Molnár Anna.
Vagyon nékem hat künvárom, ^kővárom
hetediket néked ^neked adom.

2. Nem mehetek, vitéz uram.
Vagyon nékem kicsiny fiam;
kicsiny fiam, jámbor uram,
én azokat nem hagyhatom.

3. Anna, Anna, Molnár Anna!
Gyere velem ^vélem, Molnár Anna.
Vagyon nékem hat künvárom, ^kővárom
hetediket néked ^neked adom.

4. Hivogatta, csalogatta
^{Addig hívta, addig csalta}
s Molnár Anna elindula. ||
^{Elindula hosszú útra.}

5. – Anna, Anna, Molnár Anna!
Ülj annak a citromfának árnyékába. ^{Ülj le e fa árnyékába.}
Nézzél egyet a fejembe,
de ne néz ^{Fel ne nézz} a citromfára.

6. Anna, Anna, Molnár Anna
feltekint a citromfára,
ott látott hat szép leányt a ^{Ott lát hat lányt feje nélkül}
feje nélkül a citromfán. <sup>Hat szép leányt feje nélkül.

7. Kezdett sírni Molnár Anna,</sup>
Felébredett a katona
– Anna, Anna, Molnár Anna!
felnéztél a citromfára!

8. Nem néztem én, vitéz uram!
Eszembe’ van kicsiny fiam.
Kicsiny fiam, jámbor uram,
Én azokat siratgattam.

9. Anna, Anna, Molnár Anna!
Hágj fel arr’ ^hát a citromfára.
– Nem hágtam én soha fára,
^{Mutassa meg vitéz uram}
hogy hágnék fel, vitéz uram? ^{Hogy hágnak fel citromfára.}

10. A katona, az fölhágott. ^{Felhágott most a katona.}
Kikapá az éles kardot     ^{A kezéből Molnár Anna}
Molnár Anna a kezéből.   ^{Kikapá az éles kardját}
S lecsapá a vitéz nyakát.

11. Nesze, nesze ^neked, rossz katona!
Megcsaltál már 6 szép leányt,
hetedik én lettem vóna. ^volna ||
^{Hetedik én lettem volna!}

12. Levetette az ruháját, ^{Felvette ő az ruháját}
fődig érő szép dolmányát,
felugrott a paripára,
s hazanyargalt hazájába.

(Szabéd, 1895)

113.4. A teljes ballada nyomtatásban: KANYARÓ Ferenc–RÉDIGER Ödön–OLOSZ Katalin 2009:
46–50/2. sz., 124–131/2. sz.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 669-675.)