Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Molnár Anna
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1962
Gyűjtés helye:
Magyarcsügés
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 110–113/24. sz.
Dallam
Szöveg
„Jere velem, Mónár Anna”
Én nem mejek, te katona.
Jámbor uram az erdőbe,
Kicsi fiam a bőcsőbe”
Addig csalta a katona,
Amíg útnak indította.
Addig mentek, mendegéltek,
Míg egy bukros fához értek.
„Nyúgudjunk meg, Mónár Anna,
Üljünk le az árnyékába!
Nezz egy kicsit a fejembe,
Hogy aludjam az öledbe!”
A nézésnek a képébe
Mónár Anna feltekinte:
Bukros fának tetejébe
Kilenc leány felakasztva.
Kilenc leány felakasztva,
A tizedik ő lesz még ma.
Eszébe juta kis fia,
Jámbor ura, kicsi fia.
A szeméből könny erede,
Egy csepp könnyű lecseppene
A katona orcájára;
Megébredt a jó katona.
„Mét sírsz magad, Mónár Anna?”
„Én nem sírok, te katona.
Bukros fának hull harmatja,
Abból cseppent az orcádra.”
„Hogy eshetik harmat mostan,
Mikor éppen álló dél van?”
Mondá neki a katona:
„Hágjál fel, Anna, a fára!”
„En nem tudok fára hágni,
Mutasd meg, aztán felhágok.”
Elindult a jó katona,
Visszaesett fényes kardja.
Mónár Anna felragadta,
Ütni-vágni kezdett héjza.
„Hadd meg, Anna, életemet,
Neked adom a kincsemet.”
„Nem kell nekem a te kincsed,
Kell nekem a piros véred.”
A katonát esszevágta,
Felöltözött gúnyájába.
Visszaindult hazájába.
Hát mit lát a kapujába?
Az udvaron jámbor ura,
Hallja, bennt sír kicsi fia.
„Hallod-e te, jámbor gazda,
Adjál szállást eccakára!”
„En jó szüvvel, te katona,
De úgy sír a kicsi fiam.”
„Az semmi, te jámbor gazda,
Szoktam én a gyermeksírást.”
„Na ha szoktad, jó katona,
Kerülj beljebb a házamba!”
„Hallod-e te, jámbor gazda,
Messze van-e a korcsoma?
Ha van jó bor a faluba,
Hozz egy kupát kostolóba!”
Elindult a jámbor gazda,
Há aluszik kicsi fia.
„Még a kicsike es tudja,
Idegen van a házamba.”
Inni kezdték a borikat,
Mondogatják panaszikat.
Azt mondja a jó katona:
„Hallod-é te, jámbor gazda!
Feleséged visszajönne,
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Vaj éltjébe felvetnéd-e?”
„Meg se szidnám, meg se verném,
Még éltjébe fel se vetném.
De en tudom nem jő vissza,
Többet meg se látom soha.”
Felállott a jó katona,
Bémene a kamarába,
Felöltözött gúnyájába,
Hogy rátalált gazdájára.
Megölelte jámbor urát,
Ölébe vette kis fiát.
Megszoptatta, elringatta,
Karjai közt elaltatta.
„Jere velem, Mónár Anna”
Én nem mejek, te katona.
Jámbor uram az erdőbe,
Kicsi fiam a bőcsőbe”
Addig csalta a katona,
Amíg útnak indította.
Addig mentek, mendegéltek,
Míg egy bukros fához értek.
„Nyúgudjunk meg, Mónár Anna,
Üljünk le az árnyékába!
Nezz egy kicsit a fejembe,
Hogy aludjam az öledbe!”
A nézésnek a képébe
Mónár Anna feltekinte:
Bukros fának tetejébe
Kilenc leány felakasztva.
Kilenc leány felakasztva,
A tizedik ő lesz még ma.
Eszébe juta kis fia,
Jámbor ura, kicsi fia.
A szeméből könny erede,
Egy csepp könnyű lecseppene
A katona orcájára;
Megébredt a jó katona.
„Mét sírsz magad, Mónár Anna?”
„Én nem sírok, te katona.
Bukros fának hull harmatja,
Abból cseppent az orcádra.”
„Hogy eshetik harmat mostan,
Mikor éppen álló dél van?”
Mondá neki a katona:
„Hágjál fel, Anna, a fára!”
„En nem tudok fára hágni,
Mutasd meg, aztán felhágok.”
Elindult a jó katona,
Visszaesett fényes kardja.
Mónár Anna felragadta,
Ütni-vágni kezdett héjza.
„Hadd meg, Anna, életemet,
Neked adom a kincsemet.”
„Nem kell nekem a te kincsed,
Kell nekem a piros véred.”
A katonát esszevágta,
Felöltözött gúnyájába.
Visszaindult hazájába.
Hát mit lát a kapujába?
Az udvaron jámbor ura,
Hallja, bennt sír kicsi fia.
„Hallod-e te, jámbor gazda,
Adjál szállást eccakára!”
„En jó szüvvel, te katona,
De úgy sír a kicsi fiam.”
„Az semmi, te jámbor gazda,
Szoktam én a gyermeksírást.”
„Na ha szoktad, jó katona,
Kerülj beljebb a házamba!”
„Hallod-e te, jámbor gazda,
Messze van-e a korcsoma?
Ha van jó bor a faluba,
Hozz egy kupát kostolóba!”
Elindult a jámbor gazda,
Há aluszik kicsi fia.
„Még a kicsike es tudja,
Idegen van a házamba.”
Inni kezdték a borikat,
Mondogatják panaszikat.
Azt mondja a jó katona:
„Hallod-é te, jámbor gazda!
Feleséged visszajönne,
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Vaj éltjébe felvetnéd-e?”
„Meg se szidnám, meg se verném,
Még éltjébe fel se vetném.
De en tudom nem jő vissza,
Többet meg se látom soha.”
Felállott a jó katona,
Bémene a kamarába,
Felöltözött gúnyájába,
Hogy rátalált gazdájára.
Megölelte jámbor urát,
Ölébe vette kis fiát.
Megszoptatta, elringatta,
Karjai közt elaltatta.
Megjegyzés
Az Európa-szerte ismert Kékszakáll-monda, a szeretőit legyilkoló nőcsábító története a magyar balladaváltozatokban — a többi európai balladáktól eltérően — a csábító halálával, az áldozatul újonnan kiszemelt hősnő szerencsés megmenekülésével és férjéhez, gyermekéhez való visszatérése fordulatával végződik. A balladának már eddig is ismertük moldvai változatait, a változataink közé besorolt új aranyosszéki és a gyimesvölgyi előfordulások azonban bővítik a folklór-földrajzi előfordulást illető ismereteinket. A gyűjtő helyszíni tapasztalatai szerint e balladát a Szeret melléki csángó falvak mindenikében ismerik. Az egyik klézsei változatban — az összes többi változatoktól eltérően — a hazatérő Molnár Annának a férj nem kegyelmez meg. A változat utolsó sorait idézzük:
„Gyere velem bié e bécsbe,
Mennyé pénzt hoztam én velem.”
Jámbor gazda biément bécsbe,
Elvevé a fiényes kardját,
Elcsapá e genge nyakát.
A ballada első változatai már Petrás Ince 1841—42-ből való gyűjtéséből ismeretesek. Moldvában a gyűjtő meseváltozatban is találkozott vele. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 261. sz. alatt.
Domokos—Rajeczky I, 78—81, 84—6. — Gragger 192—4. — Ortutay, SzNb. 293—4. — Solymossy: MNépr.2 III, 85—6, 123—4. — Faragó—Jagamas 68—79. — Csanádi—Vargyas 441—2. — Vargyas, MB. 129—57. — Leader 107—25. — Ortutay—Kriza 736.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627-628.)
Támogatók
Partnerek
