Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Molnár Anna
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1957
Gyűjtés helye:
Hidegség
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 107–109/23. sz.
Szöveg
„Jó estét, te Molnár Anna!”
„Adjon Isten, te katona!”
„Készülj vélem hosszú útra,
Készülj vélem hosszú útra!
Vissza ne nézz a ringóra,
Vissza ne nézz a ringóra,
Keserves lesz ez az útad,
Keserves lesz ez az útad.”
Addig mentek kicsit sokat,
Míg egy bukros fához juttak.
„Pihenjünk meg, Molnár Anna,
E bukros fa árnyékába!
Kerejs, Anna, a fejembe,
Mer álom jött a szememre,
Fel ne tekints az egekbe,
Harmat cseppen a szemedbe.”
Molnár Anna feltekintett,
Rögtön sírásra eredett:
„Eressz engem a hazámba,
Eressz engem a hazámba!”
„Nem engedlek a hazádba,
Májsz fel erre bukros fára!”
„Nem tudok én fára mászni,
Meg kell ingem tanítani.”
Felindult a jó katona,
Visszajesett fényes kardja.
Molnár Anna felragadta,
Ütni, vágni kezdett hozza.
„Hadd meg, Anna, életemet,
Neked adom a kincsemet!”
„Nem kell nékem a te kincsed,
Kell nékem a piros véred.”
Felöltözött Molnár Anna
A katona ruhájába,
Addig ment ő kicsit sokat,
Míg a hazájába juta.
„Jó estét, te jámbor gazdám;
Szállást kérni jöttem hozzád,
Szállást kérni jöttem hozzád,
Hogyha ingem elfogadnál.”
„Szállást adnék, jó katona,
Nincs csendesség a házamba,
Feleségem kerengőbe,
Sír a kicsi a rengőbe.”
„Hazajőne, megszidnád-e, megvernéd-e,
Az órára felvetnéd-e?”
„Meg se szidnám, meg se verném.
Az órára fel se vetném.”
Megjegyzés
Az Európa-szerte ismert Kékszakáll-monda, a szeretőit legyilkoló nőcsábító története a magyar balladaváltozatokban — a többi európai balladáktól eltérően — a csábító halálával, az áldozatul újonnan kiszemelt hősnő szerencsés megmenekülésével és férjéhez, gyermekéhez való visszatérése fordulatával végződik. A balladának már eddig is ismertük moldvai változatait, a változataink közé besorolt új aranyosszéki és a gyimesvölgyi előfordulások azonban bővítik a folklór-földrajzi előfordulást illető ismereteinket. A gyűjtő helyszíni tapasztalatai szerint e balladát a Szeret melléki csángó falvak mindenikében ismerik. Az egyik klézsei változatban — az összes többi változatoktól eltérően — a hazatérő Molnár Annának a férj nem kegyelmez meg. A változat utolsó sorait idézzük:
„Gyere velem bié e bécsbe,
Mennyé pénzt hoztam én velem.”
Jámbor gazda biément bécsbe,
Elvevé a fiényes kardját,
Elcsapá e genge nyakát.
A ballada első változatai már Petrás Ince 1841—42-ből való gyűjtéséből ismeretesek. Moldvában a gyűjtő meseváltozatban is találkozott vele. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 261. sz. alatt.
Domokos—Rajeczky I, 78—81, 84—6. — Gragger 192—4. — Ortutay, SzNb. 293—4. — Solymossy: MNépr.2 III, 85—6, 123—4. — Faragó—Jagamas 68—79. — Csanádi—Vargyas 441—2. — Vargyas, MB. 129—57. — Leader 107—25. — Ortutay—Kriza 736.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627-628.)
Támogatók
Partnerek
