Miklós urfi
(félballada)
Konyha pakak[!] ereibe
Köhid árok bejötibe
Harcsát vidrát termik vize
Miklos urfi mosdik benne
Miklos urfi gondolkodík
Guzsajasba szándékozik ||
Elé huzzá festet szánnyát
Behámozá vidám lovát
El indula hosszu utra
Hosszu utra guzsajasba
Vidám lova meg rettene
Bagoly várra felszőktete
Festet szánnya meg akada
Vidám lova meg nyuvada
Miklos urfi viszsza tére
Mindent tisztán meg beszélle
Császár attya hogy meg tudá
A fiának csak azt mondá
Kinek nincsen szánnya, lova
Gyalog menyen guzsajasba.
Ezt a kicsi torténetet
Miklos urfin hogy meg esett
A leányok meg tanulák
a fonoba fudogálák
De az attya hogy meg tudá
Tőrvény székre czitaltata
Falu székén elláttatá
Forint birságon marasztá.
Kéziratból: EA 10757: 4-5. – Ugyanaz a kéz írta le, mint kötetünk 35. számú történeti énekét (Legendadal Szék város romlásáról.) – Csaknem szóról szóra azonos az Ürmösy Sándor által leírt 59. sz. változattal.
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 642.)