Mért küldött el engem?

„Anyám, édes anyám,
Mér kildett el ingem,
Anyám, édes anyám,
Mér kildett el ingem.

Idegen országra
S a nagy hosszú útra,
Idegen országra
S a nagy hosszú útra?

Mentem, mendegéltem
S az nagy hosszú úton,
Mentem, mendegéltem
S az nagy hosszú úton

Visszatekintettem:
Jönnek az törökök,
Jönnek az törökök,
Rabolnak el ingem.”

Jaj, már az törökök
Oda es érének,
Jaj, már az törökök
Oda es érének!

„Istenem, Istenem,
Elrablottak ingem,
Istenem, Istenem,
Elrablottak ingem.

Itt lett lenne nekem
Az én jó édessem,
Itt lett lenne nekem
Az én jó édessem,

El nem vittek lenne,
Ő nem hatta lenne,
El nem vittek lenne,
Ő nem hatta lenne.

Istenem, Istenem,
De messze jaz hazám,
De messze jaz hazám,
Várhat, édesanyám!

Már elzártak ingem
Erekes temlecbe,
Már elzártak ingem
Erekes temlecbe.

Jaj, már az tavasszal
Még a vadgalamb es,
Jaj, már az tavasszal
Még a vadgalamb es

Ződ erdő közepin
Csak párját sirajsa,
Ződ erdő közepin
Csak párját sirajsa,

Ágról ágra repül,
Fészket rak magának,
Ágról ágra repül,
Fészket rak magának.

Jaj, én a temlecbe
Párom nem találom,
Jaj, én a temlecbe
Párom nem találom!

Istenem, Istenem,
Ha levelet írnék,
Istenem, Istenem,
Ha levelet írnék,

Az én galambomnak
Hírt hogy es küdhetnék,
Az én galambomnak
Hírt hogy es küdhetnék,

Hogy tudja meg ő es:
El vagyak rabolva,
Hogy tudja meg ő es:
El vagyak rabolva.

Rizget a két kezem,
Jaj, én nem írhatak!
Rizget a két kezem,
Jaj, én nem írhatak!

Hullnak a könnyeim,
Még írni se látok,
Hullnak a könnyeim,
Még írni se látok.

Istenem, Istenem,
Akkor fogak írni,
Istenem, Istenem,
Akkor fogak írni,

Mikor az szép csillag
Reám fog ragyogni,
Mikor az szép csillag
Reám fog ragyogni.

Istenem, Istenem,
Adjál egy nagy szelet,
Istenem, Istenem,
Adjál egy nagy szelet,

Hogy borítsa össze
Temlecnek tetejit,
Hogy borítsa össze
Temlecnek tetejit.

Istenem, Istenem,
Indítsd meg a vizet,
Istenem, Istenem,
Indítsd meg a vizet,

Hogy vigyen el ingem
Anyám ajtójára,
Hogy vigyen el ingem
Anyám ajtójára,

Hogy tudja meg ő es:
El vagyok rabolva,
Hogy tudja meg ő es:
El vagyok rabolva.

De nem sok időre
Törökök megbíztak,
De nem sok időre
Törökök megbíztak,

Ingemet kicsaptak,
Még künn es járkáljak,
Ingemet kicsaptak,
Még künn es járkáljak.

Istenem, Istenem,
Segíts meg ingemet,
Istenem, Istenem,
Segíts meg ingemet!

Segíts meg ingemet,
Hogy hazamehejsek,
Segíts meg ingemet,
Hogy hazamehejsek!

El es indulék én
Az nagy hosszú útra,
El es indulék én
Az nagy hosszú útra,

Haza fogtam érni
Anyám ajtójába,
Haza fogtam érni
Anyám ajtójába.

Anyám, édesanyám,
Erejszen bé ingem,
Anyám, édesanyám,
Erejszen bé ingem,

Haza fogatt jenni
Elrablott leánya,
Haza fogatt jenni
Elrablott leánya.

Anyám, édesanyám,
Nem tudtam gondolni,
Anyám, édesanyám,
Nem tudtam gondolni,

Hogy én még vaj eccer
Kendet fogam látni,
Hogy én még vaj eccer
Kendet fogam látni.

Anyám, édesanyám,
Hol van az én babbám,
Anyám, édesanyám,
Hol van az én babbám?

Babbám ott lett vóna:
Ki jes vátatt vóna,
Babbám ott lett vóna:
Ki jes vátatt vóna.”

„Fiam, édes lyányom,
Honn van az te babbád,
Fiam, édes lyányom,
Honn van az te babbád.”

Már az édesanyja
Oda fogta hívni,
Már az édesanyja
Oda fogta hívni.

„Gyere, édes fiam,
Hazajett leányom,
Gyere, édes fiam,
Hazajett leányom,

Akit az törökök
El fogtak rablani,
Akit az törökök
El fogtak rablani!”
 
Jaj, már az babbája
Oda fogatt érni,
Jaj, már az babbája
Oda fogatt érni.

Eleli ja nyakát,
Csókolja arcáját,
Eleli ja nyakát,
Csókolja arcáját.

„Babbám, édes babbám,
El vótál rabolva,
Babbám, édes babbám,
El vótál rabolva.

Hogy es tuttál magad
Erre visszajenni,
Hogy es tuttál magad
Erre visszajenni?”

„Megbíztak törökök,
Haza fogtam jenni,
Megbíztak törökök,
Haza fogtam jenni.”

Az elrabolt és visszatért leány. Az egyetlen előfordulásban a moldvai Lészpedről ismert ballada tragikusan induló története (a legénynek törököktől való elrablása) a fogoly visszaérkezésével szerencsés fordulatot vesz. Éppen ezért csak törökkori vonatkozásai miatt kerülhetett a történeti vonatkozású balladák és nem a vígballadák meg a románcok közé. Az, amit Ortutay és Kriza a ballada archaikus nyelvezetével kapcsolatban a ballada tekintélyes múltja bizonyságaként emleget, nem a ballada régiségének, hanem csak az élő csángó nyelv régies voltának bizonyítéka. A török emlegetése és a balladába szőtt, középkori eredetű párja vesztett gerlice-motívum azonban már kétségtelenül a középkori eredet bizonyítéka.

Ortutay—Kriza 745 (Az egyetlen eddig előkerült változatot e gyűjtemény is kötetünk gyűjtőjének közléséből ismeri).

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 632.)