Megöltek egy legényt
Antal Miklósné Kürti Erzsébet, 23 éves

Megöltek egy legényt
Ezer forintjáért,
Beledobták a Tiszába,
Szép kis pej lováért.
Tisza vize vitte,
Partjára vetette,
Arra járt egy hajóslegény,
Hajójába tette.
Hajójába tette,
Hazafele vitte,
Hírt adott a szüleinek,
Menjenek elibe.
Odamegy az apja,
Kőti, de nem hallja:
– Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Gyere, menjünk haza!
– Nem megyek én haza,
Mert meg vagyok halva,
Fehér ingem, fehér ingem
Vérbe van áztatva.
Odamegy az anyja,
Kőti, de nem hallja:
– Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Gyere, menjünk haza!
– Nem megyek én haza,
Mert meg vagyok halva,
Hátrafésült göndör hajam
Vérbe van áztatva.
Odamegy (a) babája,
Kőti, és meghallja:
– Kelj fel, kelj fel, édes babám,
Gyere, menjünk haza!
– Meggyászolsz-e, babám,
Egy vagy két óráig?
– Meggyászollak, kedves babám,
Kerek három évig.
Első nap fehérbe,
Második nap kékbe,
Harmadik nap, kedves babám,
Tiszta feketébe.
43 – 46. A megszólaló halott
Ma is igen elterjedt voltát igazolja, hogy huszonkét kutatóponton jegyeztük fel, több faluban egymástól eltérő variánsait is. A huszonhét változatból tizenhatot dallammal rögzítettünk. A kötetben közölt négy változat más-más dallamvariáns csoportot képvisel. A balladát mind a fiatalok, mind az öregek jól ismerik.
A 43. sz. dallamot vö. a 12. sz.-val, a 45. sz. dallamot vö. a 49. sz.-val.
Vö.: Ortutay – Kriza, 146–147. sz.; Albert – Bura, 5. sz.; Albert – Faragó, 161–175. sz.; Jagamas – Faragó, 28. sz.; Ráduly, 100–102. sz.
(Bura 1978: 205–206.)