Márton Szép Ilona

Itt es kerekedik
Egy kerek dombocska,
Arra nevelkedik
Egy édes almafa.

Édes az almája,
Csukros a virágja,
Alatta ül vala
Márton Szép Ilona.

Köti koszorúját
Fehérből, veresből,
S ahol bé nem éri,
Tőti tőtelékit.

Tőti tőtelékit
Sűrű könyveivel,
El es elnyomtassa
Gyakor sóhajtással.

Fel es feltekinte
Ékes feje felé,
Hát úgy jő, hát úgy jő
Fodor fehér bárány.

A két szarva hegyin
Két szép gyújtott gyertya,
S a két füle tövin
Két szép arany csercsel.

Szóval azt feleli
Fodor fehér bárány:
„Meg ne jedj, meg ne jedj,
Márton Szép Ilona!

Met én hozzád jöttem,
Isten parancsolta.
Sem ördög nem vagyok,
Kísértet se vagyok.

Isten seregének
Csak egy hijja vagyon,
Ha te velem eljössz,
Véled be es telik.

Véled be es telik
Mennyeknek országa.”
Ő es elindula
Belső kamarába.

Ő es felöltözék
Zarándok ruhába.
Jobb kezébe vevé
Hét sing olvasóját.

Jobb kezébe vevé
Hét sing olvasóját,
Bal kezébe vevé
Zarándok pálcáját.
 
Szóval azt felelé:
„Sirass, anyám, sirass,
Sirass, anyám, sirass,
Hogy halljam éltembe,

Hogy halljam éltembe,
Hogy siratsz holtomba.
Met én el kell menjek
Mennybe, mennyországba.”

„Ne menj, fiam, ne menj
Hosszú nagy útakra,
Hosszú nagy útakra,
Felhagyott ösvényen.”

„Elég, anyám, elég,
Többet ne sirassál.
Met halltam éltembe,
Hogy siratsz holtomba.”

Ő es elindula
Boldog mennyországba.
Mikor közeledik
Mennyország kapuhoz,

A mennyei kapuk
Nyitatlan megnyílltak.
S a mennyei gyertyák
Gyújtatlan meggyúlltak.

Mennyei harangok
Húzatlan zúdultak,
Szóval es azt kérdék:
„Mit keresc, mit keresc?

Mit keresc, mit keresc,
Márton Szép Ilona?”
„Apámnak, anyámnak
Én helyet keresek.”

„Jaj, de nagyot kértél,
Még es megadatik.”
„Istenem, Istenem,
Hogy kell én meghaljak,

Hogy kell én meghaljak,
Szent életre jussak,
Az ítélő bíró
Előtt számot adjak.”

Gyökereit tekintve az európai legenda- és látomásirodalom termékeivel közös forrásból származó, csodálatos szépségű, vallásos tárgyú ballada egy balladás hangulatú leányi búcsú- és egy anyai siratóének ötvöződésével egyik legtökéletesebb és legművé-szibb balladánk. A középkori vallásosság és balladaköltészet virágkorában keletkezhetett, de keresztyén vallásos elemei (fodor fehér bárány, misegyertya, olvasó, mennyország, ítélőbíró = Isten, szüzek serege, szüzek országa, mennyei gyertya, mennyei bárány stb.) a pogány magyar képzeletvilág elemeivel (csodaszarvas, fel-felvillanó, tájékoztató fény, másvilági követ) ötvöződnek egybe. Az itt közölt csángó változatok előadásindítása (1—2. versszak) alkalmasint a balladához eredetileg hozzá nem tartozó népdalkezdet felhasználásával került bele a balladaváltozatokba.

Kriza, Vadr. 123—5, 534—5. — Gragger 189. — Ortutay, SzNb. 300—1, — Solymossy: MNépr.² III, 97—8, 125. — Domokos, MM.³ 258—9. — Csanádi—Vargyas 444—8. — Leader 55—82. — Ortutay—Kriza 736.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627.)