Marinka
„Ifiú Rádulj Piéter,
Házaszadjál, fiam!
Vedd el, fiam, vedd el,
’z urak lihányikat!”
„Anyám, iédeszanyám,
Mintsább azt elvegyem,
Hamarább elveszem
Jobbágyom lihányát.
Románúl Marinkát,
Magyarúl Margitkát.”
Ő isz csak elvevé,
Ő isz csak elvevé.
„Románul Marinka,
Magyarul Margitka!
Sz e kiét hálál közül
Melliket választad?
Átallőjenek-e,
Átallőjenek-e?
Estyietől régvelig
Gyortyatartó léssz-e?”
Ő isz megcodorá
Iuszoszvászonval.
Fejinél meggyútá,
Talpig eliégeté.
Eggyiket temeték
’z ótár háta mellyé.
Mászikat temeték
’z ótár eleibe.
Felnőttek, felmentek,
Mennyben ölelkeztek.
Felnőttek, felmentek,
Mennyben ölelkeztek.
Európa-szerte elterjedt balladatárgy a menyét — idegen származása vagy szegénysége miatt — gyötrő anyós. Főként a moldvai csángó folklórterületről ismert ballada itt közölt két változatának román nevű szereplői is román folklórhatásról bizonykodnak. Magában a balladában egyébként több, magyarban is elterjedt balladamotívum (a hűtlen feleség bosszúból való megégetése, az anyós—meny ellentét, a megesett és az eladott leány balladájának motívuma) ötvöződött egybe.
Domokos, MM.3 287—90. — Domokos—Rajeczky I. 88—90, II. 181—5. Faragó—Jagamas 103—9. Csanádi—Vargyas 449—51. — Vargyas, MB. 47—54. — Ortutay—Kriza. 740—1. Leader 313—7.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629.)