Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Leégett a nagy kibédi cserés
Gyűjtő:
Ráduly János
Gyűjtés ideje:
1975-09-07
Gyűjtés helye:
Kibéd
Közlő:
Ráduly János
Közlés ideje:
1979
Megjelenés helye:
Ráduly 1979: 104–105/ 51. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
Szöveg
1. Leégett a nagy kibédi cserés,
Beleégett szegény juhászlegény.
Barna kislány kerüli ja cserést,
Keresi ja szegény juhászlegényt.
2. – Barna kislány, hiába keresed,
Mert az meghótt, ki téged szeretett.
Barna kislány, hiába keresed,
Mert az meghótt, ki téged szeretett.
3. – Hogyha meghótt, hadd lássam a sírját,
Könnyeimmel öntözzem a hantját.
Hadd teremjen rózsát, ne töviset,
Mert ő engem igazán szeretett.
Megjegyzés
50–51. Leégett a cserény (Juhász, juhász, szegény juhászlegény)
A múlt század végén keletkezett balladás dal. Vargyas Lajos összesen 97 változatáról tudósít (Vargyas II. 789.). Az egész nyelvterületen ismerik. Újabb kibédi változatok: Ráduly, 143–145. sz. és 188–189. sz.
Ötvös Sára fiatalon tanulta Kibéden. „Sokszor össze vótak a legények ölelkezve, s az úton fújták végig, még mostanába is éneklik. Jól jönnek ki a szavak, s azért szeretik. Fújtam régebb én is sokat, akárkinitt dógoztam, a mezőn vagy takarítottam, feszt énekeltem. Akkor még bírtam magam. Most leülök s dógozok valamit, már csak magamnak énekelek itthon.”
A két változat közül az első – a későbbi lejegyzés – a teljes. Két első versszaka tulajdonképpen Petőfi Sándor Alku című versével azonos. Variálódott szöveg: az első sorba a Juhászlegény főnév helyett a Juhász, juhász ismétléses szerkezet került. Második sorában a kövér melléknevet a zsíros melléknévvel cserélte föl. A versszak utolsó sora így módosult: Petőfinél: De rá’adásul add a szeretődet, Ötvös Sáránál: Ráadásul add a szeretődet. Mai nyelvhasználatunknak ez a természetesebb. Nagyobb változás a második versszakban van. Petőfinél: Ha ez a pénz volna csak foglaló, / S még százennyi lenne borravaló, / S id’adnák a világot rá’dásnak, / Szeretőmet mégsem adnám másnak! Ötvös Sára szövege: Ha az a pénz még egy annyi vóna, / Feleségem úgysem adnám oda… S ez még egyszer ismétlődik. Mikor Petőfiről kérdeztünk, ezt mondta: „Nem hallottam, hogy ezt az éneket ki írhatta vóna, én hallottam Petőfiről, az egy költő vót, de nem tudom, hogy ezt ő írta vóna. Ez csak ének vót.” A ballada további részében is a két változat között jelentős mutatkoznak: az eltéréseket a második szövegben főleg a hiányok okozzák, de a meglévő versszakok is másképp strukturálódtak – persze az első változatban előforduló szövegformulákból. Az első változatban ugyanakkor az 5. versszak tiszta népdal. Beépülését az azonos versforma tette lehetővé: eléggé szervetlenül helyezkedik el a szövegben. A népdal és a népballada egymásba ömlésének ismét egy szép példája. Mindkét változatot Ötvös Sára ugyanarra a dallamra énekelte, amely viszont műzenei eredetű.
(Ráduly 1979: 139–140.)
Támogatók
Partnerek
