Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

III. Új balladák » A cséplőgépbe esett leány

Kovács Julcsa


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1969
Gyűjtés helye: Buza
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 522-523/209. sz.

Dallam



Szöveg

Megindult a temesvári masina,
Kovács Julcsát feltették az asztagra,
Kovács Julcsa fel is ment az asztagra,
Véletlenül beléesett a dobba.

Mikor Julcsát édesanyja meglátta,
Nagy jajszóval odafutott hozzája.
Gépész uram, álljon meg a masina,
Mer’ a lányom beléesett a dobba!

Mikor Julcsát a nagy dobból kivették,
A földre két száll deszkára letették,
Piros vére úgy folyik, mint a patak,
Julcsa anyja gyenge szíve megszakad.

Kovács Julcsát feltették a szekérbe,
Úgy vitték a királyorvos elébe.
Királyorvos félrefordult, azt mondta:
Ennek csak a jó Isten az orvossa.

A buzai temetőbe van egy sír,
Oda jár egy barna legény, mindig sír.
Mind azt mondja: nincsen Isten az égbe,
Mert babáját élve tették a földbe.



Megjegyzés

Noha az e gyűjteménybe belefoglalt mindhárom változat a Mezőségre (Buza, Gyula, Visa) helyezi a történet színterét, az egészen távoli vidékeken lejegyzett, az elbeszélés menetében, sőt sokszor előadásában is kétségtelenül azonos jellegű balladaváltozatok láttán ezekben a darabokban is a Mezőségre kívülről bekerült, újabb keletkezésű balladákat kell látnunk; a helyi utalások csak utóbb kerülhettek bele az itt közölt darabokba. A balladák kétségtelenül a mezőgazdasági gépesítés kezdőkora óta, a múlt század vége tájától kezdve, közelebbről azonban meg nem határozható időpontban keletkezhettek.

Csanádi—Vargyas 565—6. — Ortutay—Kriza 784—5.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 641-642.)