Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kőműves Kelemenné


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1978
Gyűjtés helye: Nagyborosnyó
Közlő: Pozsony Ferenc
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 63-64/2. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Mocsel Árpádné Góga Teréz, 61 éves



Dallam



Szöveg

El es indulának tizenkét kőműves
Magos Déva várra, magos Déva várra.

El es indulának, neki es fogának,
Hogy felépítsék ők, hogy felépítsék ők.

Amit reggel raktak, az délre leomlott,
Amit délre raktak, délután leomlott.

- Halljátok, halljátok, tizenegy kőműves,
Húzzatok tű kardot, húzzatok tű kardot:

Kinek felesége hamarább jő ide,
Szép gyengén megfogjuk, vérit tesszük bele.

- Istenem, Istenem, mi ennek a jele,
Istenem, Istenem, mi ennek a jele?

Azt látta álmában Kelemenné asszony,
A déli álmában, a déli álmában:

Hogy az ő udvarán vérpatak fokadott,
Hogy az ő udvarán vérpatak fokadott.

- Istenem, Istenem, vajon mi van vele,
Istenem, Istenem, vajon mi van vele?

Hallod, kocsis, hallod, fogd bé négy lovamot,
Menjünk el gazdádhoz, menjünk el gazdádhoz.

Hajtsad, kocsis, hajtsad, ne mint int a gazdád,
Hajtsad, kocsis, hajtsad, ne mint int a gazdád.

Jó napot, jó napot, drága jámbor uram!
- Ördög hozott téged, drága feleségem!

Halljátok, halljátok, tizenegy kőműves,
Halljátok, halljátok, tizenegy kőműves:

Fogjátok meg gyengén az én feleségem,
Vegyétek ő vérit, vegyétek ő vérit!

- Engedjetek nekem, tizenkét kőműves,
 Csak egy negyedórát, csak egy negyedórát,

Búcsút vegyek én most asszonybarátimtól,
Asszonybarátimtól, a kicsi fiamtól.

Bele ja kőfalba mikor engem raktok,
Bölcsőben a fiam mellém kihozzátok.

Mikor es az eső, megferessze jőtöt,
Mikor fújik a szél, elringassa jőtöt.



Megjegyzés

1–4. A falba épített feleség

 Balladaköltészetünk hírneves típusának mintegy ötven változatát jegyezték le a kutatók, szinte kizárólag a keleti, hagyományőrzőbb vidékeken, Erdélyben és Moldvában (Vargyas 1976. II: 25). Háromszéken első ízben Benedek Elek bukkant rá Kisbaconban a múlt század második felében (Kriza–Orbán–Benedek–Sebesi 1882: 40)- Ezt követte Konsza Samu közlése egy Lisznyón gyűjtött változattal (Konsza 1957: 121). Kitartó keresés után a „mikós” diákok is lejegyezték Albert Ernő irányításával a Lisznyóhoz közel fekvő Kisborosnyó magyar ajkú cigány közösségében (Albert 1980: 38). Mivel a balladatípus a háromszéki cigány halottvirrasztók kedvelt darabja, több felső-háromszéki helységben is rábukkantam. A kötetben közzétett változatokon kívül még Zabolán, Ozsdolán és Gelencén ismerik.

 A szerves hagyományból vidékünkön is csak az idősebbek ismerik. A középkorú adatközlők énekesi gyakorlatában a tankönyvekben szereplő Kriza-féle változat motívumainak keveredését és kontaminációját is megfigyelhettem a zabolai, ozsdolai és nagyborosnyói helyi szövegekkel. Habár sokan ismerik és sokan hallottak róla, mégis hiteles formában már csak a kiemelkedő tudású idős énekesek tolmácsolásában hangzanak fel. Éppen ezért ez a balladatípus is a vidék balladakészletének passzív részéhez tartozik, s kiveszőben van még a halottvirrasztók repertoárjából is. Alább még egy variáns dallamát (1j) közöljük:

(Pozsony 1984: 253.)