Kőműves Kelemenné
Mocsel Árpádné Góga Teréz, 61 éves
El es indulának tizenkét kőműves
Magos Déva várra, magos Déva várra.
El es indulának, neki es fogának,
Hogy felépítsék ők, hogy felépítsék ők.
Amit reggel raktak, az délre leomlott,
Amit délre raktak, délután leomlott.
- Halljátok, halljátok, tizenegy kőműves,
Húzzatok tű kardot, húzzatok tű kardot:
Kinek felesége hamarább jő ide,
Szép gyengén megfogjuk, vérit tesszük bele.
- Istenem, Istenem, mi ennek a jele,
Istenem, Istenem, mi ennek a jele?
Azt látta álmában Kelemenné asszony,
A déli álmában, a déli álmában:
Hogy az ő udvarán vérpatak fokadott,
Hogy az ő udvarán vérpatak fokadott.
- Istenem, Istenem, vajon mi van vele,
Istenem, Istenem, vajon mi van vele?
Hallod, kocsis, hallod, fogd bé négy lovamot,
Menjünk el gazdádhoz, menjünk el gazdádhoz.
Hajtsad, kocsis, hajtsad, ne mint int a gazdád,
Hajtsad, kocsis, hajtsad, ne mint int a gazdád.
Jó napot, jó napot, drága jámbor uram!
- Ördög hozott téged, drága feleségem!
Halljátok, halljátok, tizenegy kőműves,
Halljátok, halljátok, tizenegy kőműves:
Fogjátok meg gyengén az én feleségem,
Vegyétek ő vérit, vegyétek ő vérit!
- Engedjetek nekem, tizenkét kőműves,
Csak egy negyedórát, csak egy negyedórát,
Búcsút vegyek én most asszonybarátimtól,
Asszonybarátimtól, a kicsi fiamtól.
Bele ja kőfalba mikor engem raktok,
Bölcsőben a fiam mellém kihozzátok.
Mikor es az eső, megferessze jőtöt,
Mikor fújik a szél, elringassa jőtöt.
1–4. A falba épített feleség
Balladaköltészetünk hírneves típusának mintegy ötven változatát jegyezték le a kutatók, szinte kizárólag a keleti, hagyományőrzőbb vidékeken, Erdélyben és Moldvában (Vargyas 1976. II: 25). Háromszéken első ízben Benedek Elek bukkant rá Kisbaconban a múlt század második felében (Kriza–Orbán–Benedek–Sebesi 1882: 40)- Ezt követte Konsza Samu közlése egy Lisznyón gyűjtött változattal (Konsza 1957: 121). Kitartó keresés után a „mikós” diákok is lejegyezték Albert Ernő irányításával a Lisznyóhoz közel fekvő Kisborosnyó magyar ajkú cigány közösségében (Albert 1980: 38). Mivel a balladatípus a háromszéki cigány halottvirrasztók kedvelt darabja, több felső-háromszéki helységben is rábukkantam. A kötetben közzétett változatokon kívül még Zabolán, Ozsdolán és Gelencén ismerik.
A szerves hagyományból vidékünkön is csak az idősebbek ismerik. A középkorú adatközlők énekesi gyakorlatában a tankönyvekben szereplő Kriza-féle változat motívumainak keveredését és kontaminációját is megfigyelhettem a zabolai, ozsdolai és nagyborosnyói helyi szövegekkel. Habár sokan ismerik és sokan hallottak róla, mégis hiteles formában már csak a kiemelkedő tudású idős énekesek tolmácsolásában hangzanak fel. Éppen ezért ez a balladatípus is a vidék balladakészletének passzív részéhez tartozik, s kiveszőben van még a halottvirrasztók repertoárjából is. Alább még egy variáns dallamát (1j) közöljük:
(Pozsony 1984: 253.)