Kőmíves Kelemenné
Most épül, most épül
Magas Déva vára.
Amit délig raktak,
Délután leomlott.
Tizenkét kőmíves
Összetanakodott:
„Kinek felesége
Hamarább jő ide,
Annak vérit vesszük,
Kulimászba tesszük,
Kulimászba tesszük,
S a mészbe keverjük.”
„Kocsisom, kocsisom,
Fogj kocsiba lovam,
Hogy menjek, hogy menjek
Magas Déva várra.”
Kelemen kőmíves
Mikor ezt meglátta,
Az égre tekintett,
Úgy kérte az Istent:
„Istenem, Istenem,
Adj egy sűrű esőt,
Adj egy sűrű esőt,
Adj egy sűrű erdőt,
Hogy a feleségem
Ide ne érhessen,
A kocsi eltörjen,
Ide ne jühessen!”
„Jó napot, jó napot,
Tizenkét kőmíves!”
„Neked is jó napot,
Kelemen kőmíves!”
„Tizenkét kőmíves,
Való-e vaj tréfa,
Való-e vaj tréfa,
Hogy másszak a falra?”
„Várjatok, várjatok,
Tizenkét gyilkosok,
Amíg búcsút veszek,
Csak addig várjatok!
Hogy búcsút vehessek
Asszony barátimtól,
Asszony barátimtól,
Szép kicsi fiamtól.”