Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Kőmíves Kelemen


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 45-49/1. sz.

Dallam



Szöveg

Ud rakják, ud rakják
Magas Gyivó várát,
Magas Gyivó várát
Tizenkét kömijes.

Kit éjen felraktak,
A nappal mind lehúll,
S kit nappal felraktak,
Az éjen mind lehull.

Legnagyobb kömijes,
Azt a törvént tevé:
„Kinek hamarább jő
Asszon felesége,

Azt rakjuk be ide,
Háha megállana,
Háha megállana
Magos Gyivó vára.”

Legnagyobb kömjesné
Azt az álmot látá,
Kerek udvarának
Kerek közepibe

Vér kút fakad vala,
Vér kút fakad vala.
Ő es csak felkele,
Felszóval kiájtá:

„Szolgám, édes szolgám,
Hámba e lovakat,
Hámba e lovakat,
Hogy induljunk útnak!”

„Ne menjünk, ne menjünk,
Met nem lesz jól dolgunk.”
„Szolgám, édes szolgám,
Hat ló s hintó zenyém,

Hat ló s hintó zenyém,
S ez ostor e tihid.”
Felszóval kiájtá:
„Szolgám, édes szolgám,

Szolgám, édes szolgám,
Hámba e lovakat,
Hogy induljunk útnak!”
S ő es behámolá.

Útnak indulának
Magos Gyivó várra.
Legnagyobbik kömjes
Messzünnet meglátta.

„Tér meg, asszon, tér meg,
Met nem lesz jól dolgod.”
„Térjünk meg, térjünk meg,
Met nem jóra menünk.”

„Istenem, Istenem,
Rendelj eleikbe,
Rendelj eleikbe
Három fene farkast!”

Rendele az Isten,
Mégsem térének meg.
„Térjünk meg, térjünk meg,
Met nem jóra menünk.”

„Istenem, Istenem,
Rendelj eleikbe,
Rendelj eleikbe
Ed nad tüzes esőt!”

Rendele az Isten,
S mégse térének meg.
„Térjünk meg, térjünk meg,
Met nem jóra menünk.”

Kezével es inté,
Szájával es mondá:
„Tér meg, asszon, tér meg,
Met nem lesz jól dolgod.”

„Térjünk meg, térjünk meg,
Met nem jóra menünk!”
„Hat ló s hintó zenyém,
S ez ostor e tihid!”

Csak oda érének,
Hol tizenkét kömjes
Ud rakják, ud rakják
Magos Gyivó várát.

Őt es csak elfogák,
Neki vérét vevék,
Neki vérét vevék,
E meszes cseberbe.

Őt es rakni kezdék
Magos Gyivó várba.
Térgyéig felrakták,
Akkor es megkérdi:

„Tréfa-e vaj való,
Tizenkét kömijes?”
„Való, asszon, való,
Urad tette törvént.”

Hunnyállyig felrakták,
Akkor es megkérdte:
„Tréfa-e vaj való,
Tizenkét kömijes?”

„Való, asszon, való,
Urad tette törvént.”
Őt es csak béfejzik
E feje teteig.

Előbbször béfedték
Szép faragott kövei,
Tetejét béfedték
Faragatlan kövel.

Ők es csantatának
Zsendelyből szárnyakat,
Tizenkét kömijes
Mind lerepülének.

Mind lerepülének,
Mind haza menének.
Onnat lerepültek,
Házájukba mentek.

Legnagyobb kömijes
Fődre leborula,
Fődre leborula,
Haláláig síra.