Kőmíves Kelemen

Ud rakják, ud rakják
Magas Gyivó várát,
Magas Gyivó várát
Tizenkét kömijes.

Kit éjen felraktak,
A nappal mind lehúll,
S kit nappal felraktak,
Az éjen mind lehull.

Legnagyobb kömijes,
Azt a törvént tevé:
„Kinek hamarább jő
Asszon felesége,

Azt rakjuk be ide,
Háha megállana,
Háha megállana
Magos Gyivó vára.”

Legnagyobb kömjesné
Azt az álmot látá,
Kerek udvarának
Kerek közepibe

Vér kút fakad vala,
Vér kút fakad vala.
Ő es csak felkele,
Felszóval kiájtá:

„Szolgám, édes szolgám,
Hámba e lovakat,
Hámba e lovakat,
Hogy induljunk útnak!”

„Ne menjünk, ne menjünk,
Met nem lesz jól dolgunk.”
„Szolgám, édes szolgám,
Hat ló s hintó zenyém,

Hat ló s hintó zenyém,
S ez ostor e tihid.”
Felszóval kiájtá:
„Szolgám, édes szolgám,

Szolgám, édes szolgám,
Hámba e lovakat,
Hogy induljunk útnak!”
S ő es behámolá.

Útnak indulának
Magos Gyivó várra.
Legnagyobbik kömjes
Messzünnet meglátta.

„Tér meg, asszon, tér meg,
Met nem lesz jól dolgod.”
„Térjünk meg, térjünk meg,
Met nem jóra menünk.”

„Istenem, Istenem,
Rendelj eleikbe,
Rendelj eleikbe
Három fene farkast!”

Rendele az Isten,
Mégsem térének meg.
„Térjünk meg, térjünk meg,
Met nem jóra menünk.”

„Istenem, Istenem,
Rendelj eleikbe,
Rendelj eleikbe
Ed nad tüzes esőt!”

Rendele az Isten,
S mégse térének meg.
„Térjünk meg, térjünk meg,
Met nem jóra menünk.”

Kezével es inté,
Szájával es mondá:
„Tér meg, asszon, tér meg,
Met nem lesz jól dolgod.”

„Térjünk meg, térjünk meg,
Met nem jóra menünk!”
„Hat ló s hintó zenyém,
S ez ostor e tihid!”

Csak oda érének,
Hol tizenkét kömjes
Ud rakják, ud rakják
Magos Gyivó várát.

Őt es csak elfogák,
Neki vérét vevék,
Neki vérét vevék,
E meszes cseberbe.

Őt es rakni kezdék
Magos Gyivó várba.
Térgyéig felrakták,
Akkor es megkérdi:

„Tréfa-e vaj való,
Tizenkét kömijes?”
„Való, asszon, való,
Urad tette törvént.”

Hunnyállyig felrakták,
Akkor es megkérdte:
„Tréfa-e vaj való,
Tizenkét kömijes?”

„Való, asszon, való,
Urad tette törvént.”
Őt es csak béfejzik
E feje teteig.

Előbbször béfedték
Szép faragott kövei,
Tetejét béfedték
Faragatlan kövel.

Ők es csantatának
Zsendelyből szárnyakat,
Tizenkét kömijes
Mind lerepülének.

Mind lerepülének,
Mind haza menének.
Onnat lerepültek,
Házájukba mentek.

Legnagyobb kömijes
Fődre leborula,
Fődre leborula,
Haláláig síra.