Kinek adtál engem?
„Anyám, édesanyám, kinek adtál ingem?
Anyám, desanyám, kinek adtál ingem?
Nagy hegyi tolvajnak, hatökrös gazdának,
Nagy hegyi tolvajnak, hatökrös gazdának?
Hogy nem adtál inkább disznyópásztorának,
Hogy nem adtál inkább disznyópásztorának?
De jól laktam immág jó regvel felkelni,
De jól laktam immág jó regvel felkelni.
Jó regvel felkelni s a patakra menni,
Jó regvel felkelni s a patakra menni,
Véres ruhát mosni, s jajszókval sújkolni,
Véres ruhát mosni, s jajszókval sújkolni,
Jajszókval sújkolni, könnyekvel áztatni,
Jajszókval sújkolni, könnyekvel áztatni,
Mert most es oda van keresztút állani,
Mert most es oda van keresztút állani.
Keresztút állani, ermén papat elni,
Keresztút állani, ermén papat elni,
Egy pénzér, kettőér nem szán vért ontani,
Egy pénzér, kettőér nem szán vért ontani.”
S erre ja két szóra megrugá az ajtót,
S erre ja két szóra megrugá az ajtót.
„Mé sírc magad, mé sírc, te nagy híres kurva,
Mé sírc magad, mé sírc, te nagy híres kurva.”
„Nem sírok, nem sírok, csendes jámbor uram,
Nem sírok, nem sírok, csendes jámbor uram,
Cserefát égetek, gyermeket rengetek,
Cserefát égetek, gyermeket rengetek,
Cserefának füstye húzta ki könyvemet,
Cserefának füstye húzta ki könyvemet.”
„Késszijj magad, késszijj, te nagy híres kurva,
Késszijj magad, késszijj, te nagy híres kurva,
S a búzamezőre s a fejvevő helyre,
S a búzamezőre s a fejvevő helyre!”
„Vár kicsit, várkojzál, csendes jámbor uram,
Vár kicsit, várkojzál, csendes jámbor uram,
Hogy tegyem fejembe fődig fágyolomat,
Hogy tegyem fejembe fődig fágyolomat,
Hogy bijzam anyámra kicsi fiacskámat,
Hogy bijzam anyámra kicsi fiacskámat.”
„Jánosom, Jánoskám, nagy hajú szógacskám,
Jánosom, Jánoskám, nagy hajú szógacskám!
Fogd be ja lovadat, hatvan paripádat,
Fogd be ja lovadat, hatvan paripádat!
Vigy el magad ingem a búzamezőre,
Vigy el magad ingem a búzamezőre,
S a búzamezőre s a fejvevő helyre,
S a búzamezőre s a fejvevő helyre!
Elütik fejemet, vedd fel magad fődről,
Elütik fejemet, vedd fel magad fődről,
Tedd a réztángyérba, mosd meg ürmesborba,
Tedd a réztángyérba, mosd meg ürmesborba!
Takard gyenge gyócsba, s úgy tedd koporsóba,
Takard gyenge gyócsba, s úgy tedd koporsóba,
Vegyen példát róla minden apa s anya,
Vegyen példát róla minden apa s anya!
Ne adja leányát idegen faluba,
Ne adja leányát idegen faluba,
Hat ekres gazdának, nagy hegyi tolvajnak,
Hat ekres gazdának, nagy hegyi tolvajnak!”
A zsiványhoz kényszerített és a kényszerű cinkosságban szenvedő, sőt halálba hurcolt asszony tragikus története Erdélyben, a moldvai csángók között és a szomszéd népek között egyike a legközkeletűbb balladai tárgyaknak. A ballada moldvai és erdélyi elterjedtségéről az újabban lejegyzett nyolc változat is tanúskodik. Legrégebbről ismert, moldvai csángó változata (1841—1842) Petrás Ince lejegyzésében maradt ránk. A gyűjtőtől meglátogatott moldvai csángó falvakban ma is általánosan ismert e ballada; az itt közölt változatokon kívül a gyűjtő lejegyzésében még több változat van. — Meseváltozatát lásd kötetünkben a 262. sz. alatt.
Domokos—Rajeczky I, 61—3, II, 194. — Kriza, Vadr. 137—8. — Gragger 197. — Ortutay, SzNb. 294—5. — Domokos, MM.3 260—2. — Solymossy: MNépr.2 III, 100, 125. — Faragó—Jagamas 124—30. — Csanádi—Vargyas 470—3. — Leader 272—81. — Ortutay—Kriza 739.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628-629.)