Kihajtottam a libámat
Barabás Lorándné Ferenczi Vilma, 32 éves
– Kihajtottam a libámat a zöld pázsintra,
Arra jött a bíró fia, meghajigálta.
Ne hajigáld, bíró fia, tollas gunaram,
Hazamenyek, az apádnak rögtön megmondom.
Adjon Isten, bíró uram, szerencsés jó napot.
– Adjon Isten, Mari lányom, néked mi bajod?
– Meghajigálta a fia tollas gunaram!
– Mit kérsz érte, Mari lányom, néked megadom.
– A zúzáért, a májáért két véka búzát,
S a táncoló két lábáért még egy fél vékát.
– Hát az a szép gimbes-gombos,
Galáricsos gúnár nyaka, hát az mennyit ér?
– Végy el engem, bíró fia, nem kell semmi bér.٭
٭Ezt a sort a második sor dallamára énekelte.
44–45. A gúnáros leány. I–II.
Mindaz, amit a 40–43. sz. balladák népszerűségéről írtunk, teljes mértékben érvényesek e balladatípusra is. Tankönyveink évek óta tartalmazzák, s ez nagyban hozzájárult a szöveg és dallam egységesüléséhez.
(Ráduly 1975: 179.)