Keljen fel, kend, édesanyánk
„Hová mész te három árva,
Hová mész te három árva?”
„Hosszú útra szógálatra,
Hosszú útra szógálatra.”
„Térjél vissza, három árva,
Térjél vissza, három árva:
Adok nektek arany vesszőt,
Verjétek meg a temetőt.”
„Keljen fel, ked, édesanyánk,
Keljen fel, ked, édesanyánk,
Mer elszakadt a gyászruhánk,
Mer elszakadt a gyászruhánk.”
„Van már nektek mostohátok,
Van már nektek mostohátok,
Aki fejért ád reátok,
Aki fejért ád reátok.
Mikor fejért ád reátok,
Mikor fejért ád reátok,
Kéket virágzik hátatok,
Kéket virágzik hátatok.
Mikor kenyeret ád nektek,
Mikor kenyeret ád nektek,
Előbb megver, úgy ád nektek,
Előbb megver, úgy ád nektek.
Mikor az ételt kitőti,
Mikor az ételt kitőti,
Három árvát elkergeti,
Három árvát elkergeti.
Mikor fejetek fésüli,
Mikor fejetek fésüli,
Nyakatokat vér ellepi,
Nyakatokat vér ellepi.”
„Keljen fel, ked, édesanyánk,
Keljen fel, ked, édesanyánk!”
„Nem kelhetek, három árvám,
Nem kelhetek, három árvám.
Elsorvadt már két karjaim,
Elsorvadt már két karjaim,
Pornak változott csontjaim,
Pornak változott csontjaim.”
A Mária-motívum miatt az ún. legenda-balladák közé utalt ballada rendkívül népes európai rokonsággal rendelkezik. A Máriától kapott vesszővel való temetőverés motívumában szoros német kapcsolatot, a halálból gyermekei gondozására visszajáró anya személyének beiktatásában meg északi, skandináv párhuzamokat emleget a kutatás. A Túl a vízen Tótországban kezdetű és a néhány rákövetkező szakasz alkalmasint panaszénekből tapadt a balladához. Krizánál (Vadr. 173.) például egy láthatóan különböző énekekből ötvöződött lírai darab első sora az itt közölt I—II. változat kezdősorával azonos. A balladát először Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le 1841—42-ben Klézsén. Némelyütt a balladás darab gyermekénekként jelentkezik (MNTára I, 599—600).
Domokos—Rajeczky I, 87. — Gragger 208—9. — Domokos, MM.3 282—6. — Ortutay, SzNb. 289—90. — Faragó—Jagamas 116—23. — Csanádi—Vargyas 502—6. — Leader 82—97. — Ortutay—Kriza 756—7.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)