Kató Ferenc
ismeretlen
1. Ess az eső, hull az útra,
Kató Ferenc haló1 ágyba’
Amikor még nem is vélte,
Hamar elvégződött élte.2
2. – Német Áron, jó barátom,
Ne sírjál az én sorsomon!
Hejába sírsz, me’t meghalok,
Me’t sebeim halálosok.
3. Az falunak a végibe,
Ott két gyilkos reám töre.
Kifosztottak mindenembül,
Megfosztottak életemtül.||
4. Ó, két gyilkos, mit gondolál,
Amikor vélem így bánál?
Sohasem vétettem nektek,
S engem méges megöltetek.
5. Kató Ferenc, édes atyám,
Ne sírjon fia halálán!
Se az anyám, se az rózsám,
Az én Ferenci Zsuzsikám.
6. – Kelj fel, kelj fel hű szeretőm!
Mi történt, uram, teremtőm?
– Jaj, jaj! a’ történt, Zsuzsika,
Kató Ferenc meg van halva.||
7. – Kelj fel, kelj fel, édes Ferim!
Kelj fel, nézd sűrű könnyeim!
– Nem kelhetek, édes rózsám,
Elestem a gyilkos tusán.3
8. Költik, költik,4 de nem kél fel,
Nyugszik a sírban békivel.
Nyugszik békivel az Úrba’,
Fenn a lelkek országába.
9. Cseng5 ároknak bús folyása,
Kató Ferenc meghalása,
Madarak bús éneklése,
Zsuzsika sok szenvedése…6
10. Zsuzsika itt maradt árván,
Sírva a Ferenc halálán.
– Addig sírok, addig rívok,
Amíg én es meg nem halok.!
1. Eredetileg úgy lehetett: esik ágyba.
2. Másolatunkban: elvégzett az élte. [Téves Kanyarónak ez a hivatkozása: az eredeti lejegyzésben is Hamar elvégződött élte szerepel.]
3. Másolatunk szerint: harcán
4. Uo. kőtik, kőtik
5. Értsd: Zúgva foly az árokban a víz.
6. Már a XVI. században láthatók ily példák költészetünkben: a felvilágosító vagy színező s hangulatkeltő vonások rövid vázlatos egybeállítása.
(Kanyaró 2015: 496-497.)
298. Kató Ferenc (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 36–37. lap. Kanyaró Ferenc kézírása
298.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag ([Háromszéki népköltési gyűjtemény], 4. ív, k) betűvel jelölt adat, számozatlan lapok).
Változtatásainak egy részéről Kanyaró lábjegyzetben adott számot, de azokon kívül is több helyen módosított a szövegen – néhol teljesen indokolatlanul. (Például, nem tudjuk okát adni annak, hogy miért írta át a békével szót békivel-re a 8. versszakban.)
Ess az eső hull az utra
Kató Ferenc haló ágyba
A mikor még nem is vélte
Hamar elvégződött élte.
Német Áron jó barátom
Ne sirjál az én sorsomon.
Hejába sirsz, met meghalok,
Met sebeim halálosok.
Az falunak a végibe
Ott két gyilkos reám töre
Kifosztottak mindenemből mindenembül
Megfosztottak életemtől. életemtül
Oh két gyilkos mit gondolál
A mikor velem igy bánál.
Sohasem vétettem nektek
S ingem méges megölétek. megöltetek
Kató Ferenc né édes anyám, Kató Ferenc, édes atyám
Ne sirjon fia halálán,
Se az anyám, se a rozsám
Az én Ferenczi Zsuzsikám.
Kelj fel, kelj[!] hü szeretőm
Mi történt uram teremtőm
Jaj, jaj a történt zsuzsika
Kató Ferenc meg van halva.
Kelj fel, kelj fel édes Ferim,
Nézd meg könnyező szemeim.Kelj fel! Nézd sűrű könnyeim
Nem kelhetek édes rozsám
Elestem a gyilkos harczán. tusán
Kötik, kötik, de nem kel fel
Nyugszik az urban békével, a sírban békivel
Nyugszik békével békivel az urba
Fent a lelkek országába.
Cserg’ Cseng ároknak bus folyása
Kató Ferenc z meg halása
Madarak bus éneklése
Zsuzsika sok szenvedése.
Zsuzsika itt maradt árván,
Sirva a Ferencz halálán.
Addig sirok, addig sirok rívok
Míg immág én es meg halok.Amíg én es meg nem halok.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 778–779.)