Kató Ferenc

ismeretlen

1. Ess az eső, hull az útra,
Kató Ferenc haló1 ágyba’
Amikor még nem is vélte,
Hamar elvégződött élte.2

2. – Német Áron, jó barátom,
Ne sírjál az én sorsomon!
Hejába sírsz, me’t meghalok,
Me’t sebeim halálosok.

3. Az falunak a végibe,
Ott két gyilkos reám töre.
Kifosztottak mindenembül,
Megfosztottak életemtül.||

4. Ó, két gyilkos, mit gondolál,
Amikor vélem így bánál?
Sohasem vétettem nektek,
S engem méges megöltetek.

5. Kató Ferenc, édes atyám,
Ne sírjon fia halálán!
Se az anyám, se az rózsám,
Az én Ferenci Zsuzsikám.

6. – Kelj fel, kelj fel hű szeretőm!
Mi történt, uram, teremtőm?
– Jaj, jaj! a’ történt, Zsuzsika,
Kató Ferenc meg van halva.||

7. – Kelj fel, kelj fel, édes Ferim!
Kelj fel, nézd sűrű könnyeim!
– Nem kelhetek, édes rózsám,
Elestem a gyilkos tusán.3

8. Költik, költik,4 de nem kél fel,
Nyugszik a sírban békivel.
Nyugszik békivel az Úrba’,
Fenn a lelkek országába.

9. Cseng5 ároknak bús folyása,
Kató Ferenc meghalása,
Madarak bús éneklése,
Zsuzsika sok szenvedése…6

10. Zsuzsika itt maradt árván,
Sírva a Ferenc halálán.
– Addig sírok, addig rívok,
Amíg én es meg nem halok.!

1. Eredetileg úgy lehetett: esik ágyba.
2. Másolatunkban: elvégzett az élte. [Téves Kanyarónak ez a hivatkozása: az eredeti lejegyzésben is Hamar elvégződött élte szerepel.]
3. Másolatunk szerint: harcán
4. Uo. kőtik, kőtik
5. Értsd: Zúgva foly az árokban a víz.
6. Már a XVI. században láthatók ily példák költészetünkben: a felvilágosító vagy színező s hangulatkeltő vonások rövid vázlatos egybeállítása.

(Kanyaró 2015: 496-497.)

298. Kató Ferenc (Háromszék)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 36–37. lap. Kanyaró Ferenc kézírása

298.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag ([Háromszéki népköltési gyűjtemény], 4. ív, k) betűvel jelölt adat, számozatlan lapok).
 Változtatásainak egy részéről Kanyaró lábjegyzetben adott számot, de azokon kívül is több helyen módosított a szövegen – néhol teljesen indokolatlanul. (Például, nem tudjuk okát adni annak, hogy miért írta át a békével szót békivel-re a 8. versszakban.)

Ess az eső hull az utra
Kató Ferenc haló ágyba
A mikor még nem is vélte
Hamar elvégződött élte.

Német Áron jó barátom
Ne sirjál az én sorsomon.
Hejába sirsz, met meghalok,
Met sebeim halálosok.

Az falunak a végibe
Ott két gyilkos reám töre
Kifosztottak mindenemből ^mindenembül
Megfosztottak életemtől. ^életemtül

Oh két gyilkos mit gondolál
A mikor velem igy bánál.
Sohasem vétettem nektek
S ingem méges megölétek. ^megöltetek

Kató Ferenc né édes anyám, ^{Kató Ferenc, édes atyám}
Ne sirjon fia halálán,
Se az anyám, se a rozsám
Az én Ferenczi Zsuzsikám.

Kelj fel, kelj[!] hü szeretőm
Mi történt uram teremtőm
Jaj, jaj a történt zsuzsika
Kató Ferenc meg van halva.

Kelj fel, kelj fel édes Ferim,
Nézd meg könnyező szemeim.^{Kelj fel! Nézd sűrű könnyeim}
Nem kelhetek édes rozsám
Elestem a gyilkos harczán. ^tusán

Kötik, kötik, de nem kel fel
Nyugszik az urban békével, ^{a sírban békivel}
Nyugszik békével ^békivel az urba
Fent a lelkek országába.

Cserg’ ^Cseng ároknak bus folyása
Kató Ferenc z meg halása
Madarak bus éneklése
Zsuzsika sok szenvedése.

Zsuzsika itt maradt árván,
Sirva a Ferencz halálán.
Addig sirok, addig sirok ^rívok
Míg immág én es meg halok.^{Amíg én es meg nem halok}.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 778–779.)