Káplár Marci

Hallottátok, Nagykapuson mi történt?
Káplár Marcit harminc lejért megölték.
Nem szégyelték a nagygazdák azt tenni,
Szegény legényt harminc lejért megölni.

Kápláréknál meggyújtották a lámpát,
Talán biza Káplár Marcit siratják?
„Nyisd ki anyám ződre festett kapudat,
Halva hozzák egyetlen egy fiadat.”

Nagykapuson meghúzták a harangot,
Mindenfelé viszi a szél a hangot.
Fujja a szél, lengeti a zászlaját,
Bárdos Bori siratja a babáját.

Kivirult már a kapusi domb alja,
Mikor Káplár Marcit vitték ki rajta.
Koporsóján körös-körül koszorú,
Megy utána édesanyja, szomorú.

„Horváth Pista, nem fájt neked a szíved,
Mikor azt a szegén’ legényt megölted?”
„Nem fájt akkor, de most mindjárt meghasad,
Viselem a harminchatos nagy vasat.”

Gyertek, lányok, öltözzünk fel fehérbe,
Káplár Marcit vigyük a temetőbe;
Kísérjük el az utolsó útjára,
Búcsúzzunk el mind tőle utoljára.

Börtönajtó, hulljon le rólad a zár,
Hogy még egyszer lehessek szabad madár!
Ha még egyszer magam szabadja lennék,
Akkor még a madárnak se vétenék.

A szeres-szerte nagyon gyakran balladai formában megénekelt gyilkosság-történetek közül az itt közöltekben legtöbbször a gyilkosság indítóoka (féltékenység, kapzsiság) világosan kivehető, egyben (Horváth Perzsi fia) azonban a katonatárs-gyilkosság megokolásával a ballada — jelenlegi formájában — adós marad. Az e darabban emlegetett Forrószeg a nagy kiterjedésű mezőségi Szék, egykor bányaváros egyik részének neve. — A helyi felvilágosítás szerint az itt közölt gyilkosság-történetekbe foglalt tragikus események negyven-ötven év távlatában valóban megtörténtek.

Ortutay-Kriza 784.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 641.)