Kádár Kata

Góga Sándor, 67 éves

- Gyulainé, édesanyám,
Tudja-e, hogy én mét jöttem:
Kádár Katát adja nekem,
Kádár Katát adja nekem.

- Mintsább én azt neked adnám,
Inkább feneketlen tóba dobnám,
Mintsább én azt neked adnám,
Inkább feneketlen tóba dobnám.

El is megy a kis huszárka,
El is megy a kis huszárka,
Találkozik pakulárral,
Találkozik pakulárral.

- Hol jártál, te kis pakulár,
A városban mit hallottál?
- Én egyebet nem hallottam,
Kádár Katát elvesztették.

Kádár Katát elvesztették,
Feneketlen tóba vették.
Addig megy a kis huszárka,
Rá is talált arra tóra.

- Élsz-e, halsz-e, Kádár Kata,
Élsz-e, halsz-e, Kádár Kata?
- Se nem élek, se nem halok,
Feneketlen tóban vagyok.

Addig kerüli jazt a tót,
Hát csak egyszer beleugrott.
Addig kerüli jazt a tót,
Hát csak egyszer beleugrott.

Gyulainé ezt meghallja,
Gyulainé ezt meghallja,
Mind a kettőt kiveteti,
Mind a kettőt kiveteti.

Az egyiknek csináltatott
Fehér márvány kőkoporsót,
A másiknak csináltatott
Piros márvány kőkoporsót.

Az egyiket eltemette
A nagy ótár elejibe,
A másikat eltemette
A nagy ótár háta megé.

Az egyikből növelkedik
Fehér márvány csemetefa,
A másikból növelkedik
Piros márvány csemetecske.

Hát csak egyszer egybehajlott,
Mind a kettő egybeforrott,
Hát csak egyszer egybehajlott,
Mind a kettő egybeforrott.

Gyulainé ezt meghallja,
Mind a kettőt levágatta,
Mind a kettőt levágatta,
Pohárjában hervasztgatta.

Hát csak egyszer megszólala:
- Gyulainé, édesanyám,
Mér nem hagyott békit nékünk,
Mér nem hagyott békit nékünk?

- Verd meg, Isten, azt az egyet,
Aki kettőt, hármat szeret,
Mert én csak egyet szerettem.
Avval is megvert az Isten.

19–22. Két kápolnavirág

            A magyar népdalköltészet kiemelkedő, művészi darabja. Az eddigi kutatások eredményeként csak Erdélyből és Moldvából került elő mintegy 30 változata (Vargyas 1976. II: 115)- Háromszéken legelső ízben Benedek Elek bukkant rá Torján. Olosz Katalin csaknem egy évszázaddal később újabb zágoni szöveggel gyarapította háromszéki változatait (1963). A Fekete-ügy vidéki falvakban kitartással nyomoztam variánsai után, de csak Egerpatakon, Nagyborosnyón és Ozsdolán ismerték adatközlőim. A három falu közül a legszínesebb változatok Ozsdolán éltek, ahol manapság még a halott virrasztókon is egyre veszítenek népszerűségükből. A fiatal énekesek általában elhagyják a jobbágy–nemesi ellentétet megfogalmazó indítórészt és a csodás bajt jelző kötényről szóló szövegegységeket. A legteljesebb variánsok ennek ellenére figyelemreméltó motívumokat őriznek középkori balladaköltészetünk világából.

(Pozsony 1984: 257.)