Kádár Kata

Özv. Márton Ferencné Ádám Terézia, 61 éves

– Édesanyám, engedje meg,
Kádár Katát hadd kérjem meg.
– Nem engedem, édes fiam,
Inkább Katát elveszesztem,
Feneketlen tóba vetem.

Gyula Márton elindula,
Elindula guzsalyasba.
Megtalált egy oláh ficsurt,
Megtalált egy oláh ficsurt.
– Álljsza meg te, oláh ficsur,

Mi hír vagyon a városba?
– Elég hír van a városba:
Kádár Katát elvesztették,
Kádár Katát elvesztették,
Feneketlen tóba vették.

– Na gyere te, oláh ficsur,
Mutasd meg nekem azt a tót!
Neked adom a lovamot,
A lovamot kantárosól.

Mennek, mennek reng’ erdőbe,
Elértek a tó partjára.
Gyula Márton nekiugrott,
Nekiugrott a tónak.

– Élsz-e, rózsám, vagy meghaltál,
Vagy felőlem gondolkoztál?
– Se nem élek, se nem halok,
Csak felőled gondolkozom.

Gyulainé meghallotta,
Mind a kettőt kivetette.
Az egyiknek csináltatott
Fehér márványkő koporsót,
A másiknak csináltatott
Piros márványkő koporsót.

Az egyiket temettette
Az oltárnakelejibe,
A másikot temettette
Az oltárnak a hátához.

Mind a kettő kivirágzott.
Az egyik virágzott
Egy szép fehér violaszált,
Egy szépfehér violaszált.
A másik virágzott
Egy szép piros violaszált.
Addig s addig növekedtek,
Amíg esszeölelkeztek,
Addig s addig növekedtek,
Amíg esszeölelkeztek.

Gyulainé ezt meglátá,
Mind a kettőt leszakítá,
Kendőjibe elhervasztá,
Kendőjibe elhervasztá.

– Gyulainé édesanyám,
Éltünkbe se hagyott békét,
Holtunkba se hagyott békét
Holtunk után hagyjon békét!

Egyéb átkot nem kívánok:
Mosdóvize vérré váljon,
A kendeje lánggal égjen,
Annak szünetje ne legyen!
A kendeje lánggal égjen,
Annak szünetje ne legyen!

  Ezen értékes balladánknak is 1972 végéig csupán 29 változatát gyűjtötték össze (Vagyas Lajos II. 115.). Vargyas Lajos (II. 115–121) Két kápolnavirág típuscímmel foglalta össze az addigi kutatás eredményeit. Csíkból a következő gyűjtési helyeket sorolta fel: Borszék, Csíkjenőfalva, Csíkmenaság 3, Gyergyóditró 2, Gyergyótekerőpatak 4, Gyergyótölgyes, Gyergyóújfalu, Kászonaltíz., ami azt is jelenti, hogy az 1972-ig összegyűjtött változatok felét Csíkban jegyezték le.
  1989-ben a fenti összesítést még 10 régebbi és újabb változat adataival egészítettük ki (Albert Ernő 1989.), így e balladának 39 adatát tarthattuk nyílván. Utóbb további lejegyzésekkel bővült eddigi számbavételünk.
  Ha hozzászámítjuk az Édesanyám sok szép szava kötetben közölt változatot 1-2. (Albert Ernő 1989. 54–58: 5–6.), valamint a Pozsony Ferenc a 3-8. Kihagyott balladák fejezetében feltűntetett 6 adatot (1984. 240:183–188), továbbá 9. Szegő Júlia (1988. 80:30.) és 10. Pozsony Ferenc moldvai lejegyzését (1994. 47:7.), valamint a háromszéki cigányoktól közölt változatokat 11–12. Albert Ernő 2000. 31:5. és  2001 26:4., újabb tizenkét változattal gazdagíthatjuk az eddigieket, s így 51 adatát ismerhetjük e balladának.
  A Kádár Kata történetének régi magyar irodalmi feldolgozását Az Telamon királyról és az ő fiának, Diomedesznek szörnyű haláláról szóló széphistóriában is megtalálhatjuk.
  Tőkei Ferenc kutatásainak eredményét, és az abból adódó következtetéseket Faragó József ismertette. Ezek szerint balladánk cselekménye, költői képei megtalálhatóak a Délkeletre száll a páva kezdetű kínai epikus ének befejező részében, amely Kr.u. 196–219 közötti időben keletkezhetett. (Faragó József 1982. 31–33.)
  Legutóbb Faragó József összegezte az e balladával kapcsolatos kutatások megállapításait. (1998. 289: 16a,b.)
  Elterjedéséhez újabb adatként közöljük a ditrói Mezei Györgyné Kelemen Amália 81 éves elmondását:
  Anyám örökké énekelte. Kádár Katát megölték, s feneketlen tóba vették. Hát én emlékszem, én nem tudok énekelni, fáj a fejem. Hát úgy búsan énekelték.
  Gyulainé kisebb fia szerelmes vót Kádár Katába, s aztán az édesanyja nem engedte, s akkor elbúdosott, s amikor jött haza, a fia elbúdosott, s addig az asszon a Kádár Katát megölette, az anyja, Gyulainé. Én azt…, örökké emlékszem, met anyám énekelte, hogy:
          
       Mondd meg nekem oláh ficsor,
       Hogy merre van az a tó!
   
  S osztán elvitte a ficsor a tóhoz, s a fiú es beleszökött, s aztán Gyulainé kivetette, s a templom oltára házához Katát eltemette, s izét, a fiút elől. S abból kinőtt két virág, s esszeölelkeztek, úgy énekeltek: hátorról es kinőtt s előlről es, s aztán…
  Özv. Márton Ferencné Ádám Terézia elmondotta: édesanyámtól hallottam. Ó, ilyen nem igen lehetett itt... csak édesanyám vót ilyen régi énekes, nem lehetett hallani ilyen régi énekeket. S vannak is olyanok, akik nem szeretik. Édesanyám fonogatott, mi leánkák vótunk, gyermekek, mellette üldögéltünk, vagy matolláltunk, énekelt nekünk, hogy dolgozzunk...

(Albert Ernő 2004: 303-304.)

Dallama azonos a 3. számúéval.