Kacsó Károly
Balizs József, 62 éves
Hallottátok, Szengelicén mi történt:
Kacsó Károly büszke fiát megölték.
Vérét vették, mint a fogolymadárnak, madárnak,
Kacsó Károly büszke legényfiának.
– Te Sárosi, hogy nem fájt a te szíved,
Mikor Károlyt részeg fővel megölted.
– Akkor nem fájt, de most mindjárt meghasad,
meghasad,
Zörgetem a tizenkét kilós vasat.
121–124. A meggyilkolt legény. I–IV.
Jórészt hasonló történetek, más-más balladahős nevéhez kapcsolva.
A Varga Jancsi (121. sz.) adatközlője a balladát Pesten tanulta egy mosónétól, amikor fiatalon ott szolgált. „Az beszélte vót el a történetet, meg is történt, az bistos, mer a mosóné sokszor elsiratta a vőlegényit. Az ő vőlegénye vót a Varga Jancsi, de két cimborája megölte” – mondta. A dallamára már egyáltalán nem emlékszik. „Az a mosóné énekelte vót, örökké fútta, de én már elfelejtettem az énekjit.” A faluban mások nem is hallottak róla.
A Kacsó Károly (122. sz.) is egyetlen változat. Az adatközlő gyermekkorát a Marosvásárhely melletti Koronkán töltötte, itt tanulta a balladát, talán a 20-as években. Akkoriban történhetett meg a gyilkosság is. Kibédre kerülése utáni években még gyakran énekelgette, mostanában egyre ritkábban. „Már nem divatos az ilyen történelmes gyilkosságének” – mondta.
Az Elek Pista (123. sz.) adatközlője az éneket szintén gyermekkorában tanulta, de kívüle már senki sem ismeri. A megénekelt történetről semmit sem tud. Dallama azonos a 147. sz. ballada dallamával: ugyanaz az adatközlő egy dallamra énekelte a két balladát.
A Szalma Károly (124. sz.) is helyi jellegű ballada, de nemKibéden keletkezett. Az itt közölt egyetlen változat adatközlője a „nótát” az édesapjától tanulta, aki éppen Remetén (Maros megye) nőtt fel, ahonnan a balladahős is származott. Szalma Károly Remetéről került fel Ratosnyára, itt dolgozott a havason. Egy hétre való élelmet vitt fel magával, hetente csak egyszer járt haza a családjához. Hagymát is vitt az átalvetőben, a szalonna mellé. Egyszer, evés közben, a társai hagymát kértek tőle, de ő nem adott. Egyik társa véletlenül úgy megütötte, hogy rögtön szörnyethalt. „Róla kezdték a nótát.” Hogy ki lehet az ének szerzője, arról az adatközlőnek nincs tudomása. „Csak úgy elkezdték énekelni” – mondta. Feltűnő hasonlóságot mutat a Butyka Imre balladával. Kibéden mások nem ismerik.
(Ráduly 1975: 186–187.)