Juhász, juhász, szegény juhászlegény
1. – Juhász, juhász, szegény juhászlegény,
Teli pénzzel ez a zsíros erszény.
S megveszem a szegénységet tölled,
Ráadásul add a szeretődet.
2. – Ha az a pénz még egy annyi vóna,
Feleségem úgyse adnám oda.
Ha az a pénz még egy annyi vóna,
Feleségem úgyse adnám oda.
3. Leégett már a kibédi cserés,
Beléégett szegény juhászlegény.
Beléégett kilenc rend ruhája,
Ráadásul fekete subája.
4. Suba, suba, göndör szőrű suba,
S mit nem adnék hat ökörér oda.
Mer az ökör csak járomba való,
De ja subám szép lány betakaró.
5. Gyere Marcsa, gyere birkát lopni,
Te tudod a jovát válogatni.
Te tudod a jovát válogatni,
Piros borba zsemlét mártogatni.
6. Barna kislány kerüli ja cserést,
Keresi ja szegény juhászlegényt.
– Barna kislány, hiába keresed,
Mert az meghalt, ki téged szeretett.
50–51. Leégett a cserény (Juhász, juhász, szegény juhászlegény)
A múlt század végén keletkezett balladás dal. Vargyas Lajos összesen 97 változatáról tudósít (Vargyas II. 789.). Az egész nyelvterületen ismerik. Újabb kibédi változatok: Ráduly, 143–145. sz. és 188–189. sz.
Ötvös Sára fiatalon tanulta Kibéden. „Sokszor össze vótak a legények ölelkezve, s az úton fújták végig, még mostanába is éneklik. Jól jönnek ki a szavak, s azért szeretik. Fújtam régebb én is sokat, akárkinitt dógoztam, a mezőn vagy takarítottam, feszt énekeltem. Akkor még bírtam magam. Most leülök s dógozok valamit, már csak magamnak énekelek itthon.”
A két változat közül az első – a későbbi lejegyzés – a teljes. Két első versszaka tulajdonképpen Petőfi Sándor Alku című versével azonos. Variálódott szöveg: az első sorba a Juhászlegény főnév helyett a Juhász, juhász ismétléses szerkezet került. Második sorában a kövér melléknevet a zsíros melléknévvel cserélte föl. A versszak utolsó sora így módosult: Petőfinél: De rá’adásul add a szeretődet, Ötvös Sáránál: Ráadásul add a szeretődet. Mai nyelvhasználatunknak ez a természetesebb. Nagyobb változás a második versszakban van. Petőfinél: Ha ez a pénz volna csak foglaló, / S még százennyi lenne borravaló, / S id’adnák a világot rá’dásnak, / Szeretőmet mégsem adnám másnak! Ötvös Sára szövege: Ha az a pénz még egy annyi vóna, / Feleségem úgysem adnám oda… S ez még egyszer ismétlődik. Mikor Petőfiről kérdeztünk, ezt mondta: „Nem hallottam, hogy ezt az éneket ki írhatta vóna, én hallottam Petőfiről, az egy költő vót, de nem tudom, hogy ezt ő írta vóna. Ez csak ének vót.” A ballada további részében is a két változat között jelentős mutatkoznak: az eltéréseket a második szövegben főleg a hiányok okozzák, de a meglévő versszakok is másképp strukturálódtak – persze az első változatban előforduló szövegformulákból. Az első változatban ugyanakkor az 5. versszak tiszta népdal. Beépülését az azonos versforma tette lehetővé: eléggé szervetlenül helyezkedik el a szövegben. A népdal és a népballada egymásba ömlésének ismét egy szép példája. Mindkét változatot Ötvös Sára ugyanarra a dallamra énekelte, amely viszont műzenei eredetű.
(Ráduly 1979: 139–140.)