Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Jó estvét, barna lány, mi bajod érkezett


Gyűjtés ideje: 1896-04-17
Gyűjtés helye: Backamadaras
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 228-229/78. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

– Jó estvét, barna lány, mi bajod érkezett,
Talán az vacsorád nem igen jól esett?
Hoztam egy icce bort, igyál csak belőle,
A te bús szívedet vigasztald meg véle.
– Nem kell nékem borod, idd meg csak te magod,
Hogyha nem sajnáltad szép leányságomot.
– Lányom, édes lányom, mi bajod érkezett,
Hogy a ruhád elől úgy megrövidedett?
– Anyám, édesanyám, nem tom mi az oka,
Szabó nem jól szabta, talán nem is varrta.
– Hóhérok, hóhérok, a lányom vigyétek,
Tegyétek tömlöcbe, a legmélyebbikbe.
– Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg,
Kertembe bémenjek, virágim nézzem meg.
Virágim, virágim, mikor engem láttok,
Földre boruljatok, ott elhervadjatok.
Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg,
Szobámba bémenjek, ruháim nézzem meg.
Ruháim, ruháim, mikor engem visznek,
Földre lehulljatok, engem sirassatok.
Nem arról hajnallik, amerről hajnallott,
Magam sorsom felől szomorú hírt hallak:
Szerencsétlen sorsom én szegény fejemnek,
Árad napról napra bánatja szívemnek.

*

Szeredai törvény huszannégyen vannak,
Mind a huszannégyen rólam törvényt szabnak.
A huszonötödik írja a levelet,
Egy szép barna kislány diktálja nevemet.
Ne diktáld nevemet, az istenre kérlek,
Hadd meg életemet.
Szegény Dánczi András szerette a táncot,
De most minden felől zergeti a láncot.
Szeredai törvény nagy tornáca alatt
Sok jó édes anya sűrű könnyet hullat.
Ne sírj anyám, ne sírj ennek így kell lenni,
Minden nemzetségből egynek rab kell lenni.
Rab vagyok, rab vagy[!], rabláncot hordozok,
Rabláncot hordozok, szabadulást várok.
Szállj le, pávo, szállj le a fogház faláról,
A szegény raboknak szabadulásáro.
Sajnáltolok, rózsám, amég megcsaltalak,
A már a jó isten viselje gondodot.



Megjegyzés

78. Jó estét barna lány, mi bajod érkezett (Backamadaras)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 40. csomag. Egyleveles kézirat. Backamadarasi Szőcs József kézírása.
 Az írás jellegéből ítélve nem diák, hanem felnőtt ember rögzítette a szöveget. A lap tetején Kanyaró feljegyzése: „Homlodi s a Szeredai fogház együtt”.
 A balladaszöveget a gyűjtő folyamatosan, prózaként írta le. Közlésünkben nem követtük a gyűjtő írásmódját, a szöveget ritmikai egységenként egy-egy sorra tördeltük, s a mai helyesírás normáihoz igazítottuk. A nyelvjárásra utaló szóalakokat azonban megtartottuk.
 A ballada eredeti lejegyzése betűhű másolatban:
 Jo estvét barna lány mi bajod érkezet, talán az vacsorád nem igen jol eset: hoztam egy itcze bort ígyál csak belőle, a’ te a te[!] bus szívedet vígasztald meg véle: nem kel nékem borod id meg csak te magod, hogy ha nem sajnáltod szép leányságomot lányom édes lányom, mi bajod érkezet hogya ruhád elől ugy meg rövídedet, anyám édes anyám nem tom mí az oka – szabo nem jol szabta talán nem is varta: hohérok hohérok a lányom vígyétek tegyétek tömlöczbe a legmélyebikbe. Anyám édes anyám csak azt engedje meg kertembe bé menjek virágim nézem meg virágim virágim míkor engem látok főldre boruljatok ot el hervadjatok anyám édes anyám csak azt engedje meg szobámba bé menjek ruháim nézem meg: ruháim ruháim mikor engem visznek főldre lehuljatok s engem sirasatok: Nem arol hajnalik a meről hajnalot magam sorsom felől szomoru hírt halak: szerencsétlen sorsom én szegény fejemnek árad naprol napra bánatja szívemnek:
 Szeredai törvény huszan négyen vanak mind a huszan négyen rolam törvényt szabnak a huszon őtödik írja a levelet egy szép barna kis lány diktáljo nevemet ne diktáld nevemet az istenre kérlek had meg életemet szegény Dánczi András szerete a tánczot de most minden felől zergeti a lánczot
 szeredai törvény nagy tornácza alat sok jo édes anya sűrű kőnnyet hulat ne sírj anyám ne sírj ennek így kel lenni minden nemzetségből egynek rab kel leni rab vagyok rab vagy[!] rab lánczot hordozok rab lánczot hordozok szabadulást várok szálj le, pávo szálj le a fogház falárol a szegény raboknak szabadulásáro: sajnáltolok rozsám a még meg csaltalak a már a jó isten viseje gondodott.
 A lap túloldalán: „Irta Baczka Madarasi Szőcs Jozsef / 1896. Aprilis 17 dikén irta”

78.1. A balladához kapcsolt rabéneket (Nem arról hajnallik amerről hajnallott sorral kezdődően) Kanyaró külön közölte Szeredai fogházban címen (KANYARÓ Ferenc 1909: 341). Ua. kötetünkben a Történeti, bujdosó- és rabénekek fejezetben 217. sz. alatt.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 647-648.)