Jakab Rózsa

ismeretlen

„Ez a Jakab Rózsáé ”

I.

1. A szentgyörgyi kórház földje homokos,
Azon sétál három doktor főorvos.

2. Orvos urak, adjon Isten jó napot!
– Isten hozott, Jakab Rózsa ! mi bajod?

3. Főorvos úr! Az volna a kérésem,
Hogy ha lehet, a bajomon segéljen.

4. Isten után, hogyha tudok, segítek,
De belől van minden fájdalmas sebed.

II.

1. Az uzoni torony tetejébe’
Ül egy holló gyászos feketébe.
Ez a holló gyászol ketten minket,
Te szép világ, hogy váljak meg tőled.

2. Jakab Rózsát nyolc legény kíséri,
Kokó Árony az erdőből nézi:
– Ne nézd, Árony, gyászos temetésem;
Mind ezeket teérted szenvedem.

Néhány éve történt csak, hogy egy Jakab Rózsa nevű uzoni hajadon meglőtte magát Győrbíró, gúnynevén Kokó Árony nevű legényért. A legény anyja ellenezte egybekelésüket, innen eredt a tragédia. Győrbíróné annyira kordában tartotta a fiát, hogy az nem is mert elmenni a temetésre, s csak a falu melletti erdőből nézte végig.
 E balladát Erdélyi Lajos barátom szívességének köszönöm, kinek egykori iskolatársa, Bodali (Bodolai) F. Mihály küldötte meg – fájdalom –, hiányosan.

(Kanyaró 2015: 207.)

64. Jakab Rózsa (Uzon )
Lelőhely: EA 2276. 150. lap, 98. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

64.1. A ballada eredeti lejegyzése Bodali F. Mihály kézírásában: MUEKvGyLtár 40. csomag. (felső indexben Kanyaró módosításait jelezzük)

ez a Jakab Rozsáé

A szentgyörgyi korház főldje homokos
Azon sétál három doktor főorvos.
Orvos urak: adjon Isten jo napot
Isten hozott Jakab rozsa mi bajod.

Főorvos úr az volna a kérésem
Hogy ha lehet a bajomon segéljen
Isten után hogy ha tudok segitek
De belől van minden fáj dalmas sebed.

Az uzoni torony tetejébe
Ül egy hollo tiszta ^gyászos feketébe
Ez a hollo minket gyászol ketten ^{gyászol ketten minket}
szép a világ hogy vály ak meg tölled.

Jakab rozsát nyolcz legény kiséri
Koko Árony az erdőből nézi
Ne nézd árony gyászos temetésem ||
Met ezek csak mind érted történtek. ^{Mind ezeket teérted szenvedem.}

 A balladát Bodali F. Mihály a következő levél kíséretében juttatta el Erdélyi Lajos hoz (aki aztán Kanyaró Ferenchez továbbította mind a levelet, mind pedig azt a két balladát, melyet neki Bodali F. Mihály küldött.
 „Édes Erdélyi úr!
 Bocsásson meg kéresit ilyen késöre tudom teljesiteni, de nem az én hanyagságom volt hanem az volt az oka hogy az egygyik éneket későre kaptam meg és még sem tudtam egésszen meg kapni. t. i. a Jakab Rozsáét, hanem ha csakugyan nagy szükség lesz rá értesitsen mert még továb utána nézek.
 Most a menyit tudott belöllők el küldöm és szivesen szolgálhatok másokkal is a melyeket tudok.
 Maradok tisztelöje Bodali F. Mihály” [Kanyaró ceruzás bejegyzése a név alatt: Bodolai]
 A kettőbe hajtott ívlap első oldalán található a levél, a 2–3. oldalon Ez a Györbíro Áronyé címen a Vízbe fúlt legény balladája, a 3–4. oldalon egy öngyilkos leányról szóló ballada (Ez a Jakab Rozsáé), a 4. oldalon pedig A szarka dala címen egy ének, melyhez rövid magyarázatot is fűzött Bodali F. Mihály: „Itt egy rövid harmadikot is le irok amit ugy hallottam Ilyefalván történt vagy csak hogy ott kezdték hogy volt egy embernek egy szarkája és meg doglött és ez az ember a fiával el temette így hangzik”
 A levél (és Kanyaró Ferenc jegyzete a főszövegben) több mindenről is tájékoztat: 1. A gyűjtéshez Kanyaró ismerőseitől is segítséget kért, ezúttal Erdélyi Lajos szívességéből jutott két háromszéki balladához. 2. Erdélyi Lajos egykori iskolatársát mozgósította segítségért. 3. Bodali F. Mihály valaki mástól szerezte meg Jakab Rózsa balladájának szövegét, és tudatában volt annak, hogy csak töredékes szöveget sikerült begyűjtenie. 4. Bodali F. Mihály készségesnek mutatkozott akár a további keresésre, akár arra, hogy saját tudásából is gyarapítsa a gyűjteményt.
 A ballada megszületésének hátteréről/körülményeiről Kanyaró valószínű Erdélyi Lajos szóbeli közlése révén értesült; a Kanyaró-hagyatékban nem találtunk ilyen értelmű levelet vagy feljegyzést.

64.2. A ballada második (későbbi) másolata Kanyaró Ferenc kézírásában: AKKvár–MsU 2105 („Biztonsági másolat”): 104. lap.
 Ebben a másolatban Kanyaró megtartotta az eredeti lejegyzés strófabeosztását (négy négysoros versszak), s a szövegen ott, ahol korábban is beavatkozott, itt is módosított, de esetenként eltérő módon: A harmadik versszak harmadik sorában a szórendet ugyanúgy cserélte fel, mint az első másolatban (az 1896-os gyűjteményben), a negyedik versszak utolsó sorát így írta át: Mert ezeket mind érted szenvedem.
 A második másolathoz Kanyaró a következő jegyzetet fűzte:
 „Jakab Rózsa szeretője volt egy Áron nevű uzoni székely legénynek, kinek gúnyneve lehetett Kokó. Ez valami rossz fát tett a tűzre, s féltében elhagyta a falut. Rózsája meglőtte magát utána való bánatában. Kórházba vitték, de életét ott sem menthették meg. A bujdosó Áron csak az erdő széléig mert jönni, s onnan nézte el a temetést.”

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 633-635.)