Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1988-01-28
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1994
Megjelenés helye: Pozsony 1994: 41-43/ 4B. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse



Dallam



Szöveg

1. Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet,
    Áraszd meg a vizet, hogy vigyen el ingem.

2. Apám kapujára, anyám ajtójára,
    Apám kapujára, anyám ajtójára,
 
3. Hadd lássák meg ők es, kinek adtak ingem;
    Cifra katonának, nagy hegyi tolvajnak.

4. Cifra katonának, hatökrös gazdának,
    Hatökrös gazdának, nagy hegyi tolvajnak,

5. Ki most es oda van vaskapu rontani,
    Vaskapu rontani, ermén papot ölni,

6. Egy pénzért, kettőért nem szán vért önteni,
    Egy pénzért, kettőért nem szán vért önteni. –

7. Ni hol az ajtóhoz jöve egy nagy hegyi tolvaj.
    – Eressz bé, eressz bé, te nagy híres kurva!

8. – Állj meg, gazdám, állj meg, hogy eresszelek bé,
    Szép sarkantyús csizmám húzzam a lábamba.

9. E szép sarkantyus csizmám húzzam e lábamba,
    Fődig fátyolomot tegyem a fejemre.

10. – Másodikszor mondom: eressz bé, eressz bé,
      Eressz bé, eressz bé, te nagy híres kurva!

11. Második szavára bérugta ez ajtót,
      Második szavára bérugta ez ajtót.

12. Azt kérdi, azt kérdi: – Mét sírsz, asszony, mét sírsz,
      Mét sírsz, asszony, mét sírsz, te nagy híres kurva?

13. – Nem sírok, nem sírok, gyermeket rengetek,
      Gyermeket rengetek, cserefát égetek,

14. Cserefának füstje húzta ki könyvemet,
      Cserefának füstje húzta ki könyvemet.

15. – Készülj, asszony, készülj a búzamezőbe,
      S a búzamezőbe s e fejvevő székbe.

16. – Szolgám, édes szolgám, fogd be a lovakot,
      Hogy menjünk el mü es a búzamezőbe.

17. S a búzamezőbe s a fejvevő székbe. –
      S ő es csak béfoga, ő es csak béfoga.

18. S ők es elmenének s e búzamezőbe,
      S ők es elmenének e búzamezőbe,

19. S e búzamezőbe s e fejvevő székbe,
      S neki fejit vette, s neki fejit vette.

20. S onnat hazamene, onnat hazamene,
      S onnat hazamene, onnat hazamene.

21. – Szolgám, édes szolgám, viseljed jó gondját
      Viseljed jó gondját s az én gyermekemnek. –

22. S onnét haza jöve s a nagy híres tolvaj,
      Gyermeke sír vala, szíve meghasada.



Megjegyzés

    A zsivány felesége
    E balladatípus változatai az egész magyar folklórterületen, Dunántúltól egészen Moldváig előfordulnak (Vargyas 1976. II. 230. és 1979. 160.). Legkorábbi feljegyzését Petrás Incének köszönhetjük, aki Klézsén gyűjtötte össze (Domokos 1979. 1418-1419.). Veress Sándor Bogdánfalván bukkant rá (1989. 67-69.) Jagamaa János és Szegő Júlia egy-egy trunki változatát közölte (Jagamas 1984. 214-215. és Szegő 1988. 18. sz.). Lészpedi, pusztinai és trunki variánsait Faragó József tette közzé (Faragó - Jagamas 1954. 124-130.). Kallós Lészpedről, Bogdánfalváról, Lujzikalagorból és Klézséről közölt változatokat (1970. 129-142.). Szályka Rózsa szintén ismerte (Kallós 1973. 30-32.). Hodorog Lucától már megjelent egy variáns (Seres - Szabó 1991. 241-242.). Balladánk dallama megtalálható Seres - Szabó 89. sz. adatnál is (más szöveggel) szintén Hodorog Luca előadásában.

(Pozsony 1994: 251.)