Horváti Gyula
Furus Sándor, 42 éves
Amott kerekedik egy fekete felhő,
Azon száll, azon száll egy fekete holló.
Állj meg, holló, állj meg, tőled hadd üzenjek,
Horváti Gyulának hogy írjak levelet.
- Kocsisom, kocsisom, legjobbik kocsisom,
Fogjál a hintóba, az üveghintómba.
Menjünk el, menjünk el kéklő hegyen túlra,
Kéklő hegyen túlra, fényes palotába.
Jó napot, jó napot, Horváti Borbála,
Horváti Borbála, te mostohaanya.
Horváti Borbála, te mostohaanya,
Hol van a te lányod, Horváti Ibolya?
- Lent vagyon kertjében ibolyát gyomlálni,
Ibolyát gyomlálni, koszorúba kötni.
- Lejártam a kertbe, sehol se találtam,
Hol van a te lányod, Horváti Ibolya?
- Mi tűrés- tagadás, egyszer ki kell vallnom,
Bent van a szobában gyászos rovatalon.
Horváti Gyula ő erre be is lépe,
Erre be is lépe, zsebkésit kivette.
Zsebkésit kivette, s az ujját megvágta,
Megvágja az ujját ennek a leánynak.
Zsebkésit kivette, szívébe bészúrja:
- Vérem a véredvel egy Tiszába folyjon,
Testem a testedvel egy gödörbe jusson,
Lelkem a lelkedvel mennyországba jusson.
Verje meg az Isten azt az édesanyát,
Aki a szerelmet egymástól eltiltá.
51–52. A kedvese után haló legény
Az előző típusból váltak ki és önállósultak az ide tartozó alkotások. A magyar folklórban mondhatni általános ez a megoldás. Ezek a szövegek a legény megérkezésétől kezdődnek, s ez a legjellemzőbb szerkezeti sajátossága a balladacsoportnak. (Lásd még Burány 1977: 68). Az 51. számú változatban szerepel a „Vérem a véreddel egy Tiszába folyjon” kezdetű archaikus formula, mely a vérszerződés egykori hagyományára utal. Ugyanebben a szövegben szerepel egy érdekes motívum, amelyben a fiú megvágja az ujját a leánynak, s azután hangzik el a jól ismert formula. Vargyas Lajos egyik tanulmányában altaji, sór hősénekek szövegeiben is jelzi a motívum meglétét, mely a vérszerződéshez kapcsolódott (1978: 23).
(Pozsony 1984: 260.)