Homlódi Zsuzsánna
„Zsuzsánna, Zsuzsánna,
Mi bajod, édesem,
Hogy a te szemeid
Örökké könnyesek?
Itt van egy kis vasbor,
Igyál hát belőle,
Hogy a te bús szíved
Viduljon fel tőle.”
„Nem kell a te borod,
Idd meg csak te magad,
Ha te nem sajnáltad
Szép leányságomat.”
„Sajnáltalak, babám,
Amég megcsaltalak,
De a jó Isten most
Viselje gondodat.”
„Zsuzsánna, Zsuzsánna,
Mi lehet az oka
Hogy a te köntösed
Elől olyan kurta?”
„Anyám, édesanyám,
A szabó az oka,
A szabó úgy szabta,
A varró úgy varrta.”
„Kocsisom, kocsisom,
Fogd be négy lovamat,
Fogd be négy lovamat,
Vidd ki Zsuzsánnámat
A rózsás erdőbe,
Hóhérok kezébe,
Hogy ontsák ki vérét,
Hogy vegyék ki szívét!”
„Anyám, édesanyám,
Egy napot engedj le,
Hogy búcsúzzak én el
Kerti virágimtól!
Kerti, szép virágim
Tőből száradjatok,
Tőből szárodjatok,
Engem gyászoljatok.
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok,
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok.”
„Kocsisom, kocsisom,
Fogd be négy lovamat,
Fogd be négy lovamat,
Vidd el Zsuzsánnámat
A rózsás erdőbe,
Hóhérok kezébe,
Hogy ontsák ki vérét,
Hogy vegyék ki szívét.”
„Anyám, édesanyám,
Még egy napot kérek,
Hogy búcsúzzak én el
A köntöseimtől.
Köntösim, köntösim,
Szegről lehulljatok,
Szegről lehulljatok,
Engem gyászoljatok.
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok,
Hogy lássa az anyám,
Hogy engem gyászoltok.”
„Kocsisom, kocsisom,
Fogd be négy lovamat,
Fogd be négy lovamat,
Vidd el Zsuzsánnámat
A rózsás erdőbe,
Hóhérok kezébe,
Hogy ontsák ki vérét,
Hogy vegyék ki szívét.”
„Jó estét, jó estét,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Te lányod, Zsuzsánna?”
„Elküldtem, elküldtem
A halászlegényhez,
Hogy hozzon ő halat
Holnap az ebédhez.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis halászlegény,
Hol vagyon, nem láttad
Homlódi Zsuzsánnát?”
„Nem láttam, nem láttam,
Hírét sem hallottam;
Nem láttam, nem láttam,
Hírét sem hallottam.”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Te lányod, Zsuzsánna?”
„Elküldtem, elküldtem
A kertészlegényhez,
Hogy tűzzön virágot
Holnap a keblére.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis kertészlegény!
Nem láttad, nem láttad
Homlódi Zsuzsánnát?”
„Nem láttam, nem láttam,
Hírét sem hallottam:
Nem láttam, nem láttam,
Hírét sem hallottam.”
„Jó napot, jó napot,
Homlódi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon
Te lányod Zsuzsánna?”
„Elküldtem, elküldtem
A rózsás erdőbe,
Hogy ontsák ki vérét,
Hogy vegyék ki szívét.”
„Jó napot, jó napot,
Te kis hóhérlegény!
Hol vagyon, hol vagyon
Homlódi Zsuzsánna?”
„Itt nyugszik, itt nyugszik,
Csendesen pihenik,
Itt nyugszik, itt nyugszik,
Csendesen pihenik.”
A szégyenbe esett leány Európa-szerte közkedvelt tragikus története a magyar folklórterületen is a legelterjedtebb balladai tárgyak közé tartozik. Vargyas a magyaron kívül angol, francia, német, orosz, görög, katalán, portugál, spanyol és szlovák változatok meglétére utal. Az — eddig eléggé kevés számú — erdélyi magyar változatok sorát az itt közzétett tíz változat közül különösen a gyimesi Ugrapatakán és a mezőségi Visán lejegyzett három szép darab gazdagítja terjedelmes és teljes változatokkal. Feltűnő az egyetlen csángó változat töredékes volta.
Ortutay, SzNb. 304. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 125. — Csanádi—Vargyas 473—5. — Faragó, Jávorfa-muzsika 181—5. — Vargyas, MB. 105—10. — Leader 179—223.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 630.)