Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » Guzsalyas

Hegyen-földön járogatok vala


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1960
Gyűjtés helye: Somoska
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 372-374/117. sz.

Dallam



Szöveg

Hegyen-földön járogatok vala,
Virágecskát szedegetek vala,
Csincsecskékbe csincselgetem vala,
Bokrétába kötögetem vala.

Lyányok, lyányok, jó lyánybarátjaim,
Hájtok hezzám este guzsalyosba,
Néktek adom hugom koszorúját:
Kössétek meg az én koszorúmat

Ágból-bogból, fehér liliomból,
Tisztán tiszta kósai rózsából.
S e virágja hulljon ez ölembe,
S ez illatja szálljon e szívemre.

Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon,
S e jó Isten ingem el ne hagyjon.
S én elmentem este guzsalyosba,
Esszegyüttem Jancsi szeretőmmel.

S e jobb kezit tevé bal vállamra,
S e bal kezit tevé jobb vállamra,
Elábájgá búját-bánatait,
Elábájgám búmat-bánatimat.

Hazamentem este guzsalyosból,
Lefeküvém pompás én ágyamba,
Vevé apám vékony nádpálcáját,
Jól felveré karcsú dorokamra.

Kisétálék én az istállóba,
Kivevém én vékony pejlovamat,
Felnyergeltem domború nyeregbe,
S elindultam hosszú útra vele.

Elindultam hosszú útra vele,
Elszürkültem egy vadász-erdőbe,
Ágyat veték magamnak, lovamnak,
Én magamnak cserefalapiból,

Én magamnak cserefalapiból
S e lovamnak ágja-bogjaiból.
Elaludtam legelső álmomba,
Megébredtem szép piros hajnalba.

Feltekinték fejem felett ágra:
Ni hol van egy kis görice madár!
Körme között hoza cidulecskát,
Kibe irá szeretőm szándékját.

S e körmivel rivá körmöcsölte,
S e szájával rivá mosolygatá,
Nem lenne kár kednek, édesapám,
Nem lenne kár járomba biéfogni.

Csillyánkórót kednek enni adni,
Bikkfacsutkót kednek vondogalni,
Mintsább ingem ezektől tiltani,
Engedné meg szeretőt tartani.



Megjegyzés

A legtöbb és legteljesebb változatában a csángó folklórból ismert balladás éneknek a gyűjtő az udvarhelyi Varságon is lejegyezte egy töredékes változatát. Ott — a helyi felvilágosítás szerint — régebben kontyoláskor énekelték. Az itt közölt változatok közül a somoskai az onnan eddig ismert változat mellett sem jelentéktelen, a Lujzikalagorban lejegyzett II—IV. változat pedig éppen figyelemre méltó. A legrégebben feljegyzett Csűry-féle változat — a Faragó—Jagamas közölte 3 darabbal együtt — a többivel való összehasonlításban csak töredék. A mezőségi Ördöngösfüzesről itt közölt háromszakaszos töredék folklór-földrajzi szempontból jócskán kiterjeszti a balladás ének hazai elterjedési területét.

Csűry: ErdMúz. XXXV, 174. — Ortutay, SzNb. 296. — Faragó—Jagamas 152—4. — Csanádi—Vargyas 511. — Ortutay—Kriza 757.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 634.)