Hallod-e, te Molnár Anna

Tamás Sándorné Simon Borbála, 54 éves

- Hallod-e te, Molnár Anna?
Gyere velem hosszú útra,

Gyere velem  Molnár Anna,
Gyere velem hosszú útra!

- Nem mennék én Sajgó Márton,
Mer kicsidem van a házba.

Kicsi fiam a bőcsübe,
Jámbor uram az erdőbe.

- Semmit se(!), Molnár Anna,
Gyere velem hosszú útra!

 Nekem is van csendes uram,
Karon ülő kicsi fiam,
Karon ülő kicsi fiam.

- - - - - - - - - - - - - - - - --

- Hallod-e te, Molnár Anna,
Fel ne nézz erre a fára!

  A faluba sok leányt elvitt ez a férfi, ez a Zajgó Márton, ahogy tudom, hat leányt. Ez az asszony egy szép menyecske vót. S akkor, ahogy a pataknál mosott, s akkor elment, s hítta, me ez egy olyan leányrabló vót, s azt mondta az asszon:

- Nem mehetek, Zajgó Márton!

  Azt mondja:

Katona uram,
Mer nekem is van csendes uram,
Jámbor uram
S karon ülő kicsi fiam.

  De mégis csak a menyecskét addig csalta, ameddig kimentek. Elvitte. S elmentek az erdőbe, s leültek a fa tövibe, s azt mondja neki, hogy:

- Néjz egy kicsit a fejembe!

  S a menyecske a fejibe…, ahogy az ölibe hullott…, hát felnezett a burkus fára, s eszibe jutott, mer hallotta, ugye, hogy hát mik történtek, s könny csordult a szemibe, s a könny reacseppent a Zajgó Márton arcára, s azt mondja neki, hogy:

- Mét hull a könnye?

  S azt mondja, hogy:

- A fának a harmatja.

  S azt mondja:

- Most tíz óra tájt van, ilyenkor a fának nincs harmatja,
Induljunk fel burkus fára.
 
  S akkor kérte a menyecskét, hogy menjen elől, de a menyecske nem ment, hanem mind csak a katonát… s akkor ne, menjen… s addig alkudoztak, ameddig, mégis csak Zajgó Márton indult el előre, s a kardját leejtette, mivel le szokta fejezni, s a leány lenyúlt, a menyecske nyúlt le, s annak olyan tömérdek esze vót, hogy mikor felment, levágta a fejit.
  S akkor felőtözött a katona ruhájába, s hazament. Este vót, s szálllást kért a mónártól, s a mondta, hogy:

- Feleségem három napja oda vagyon,
Síró kicsi fiam vagyon, s nem adhatok szállást az éccakára.

  De mégis a katona addig alkudozott, hogy szállást adott. Azt mondta neki: nem bánja, nem baj, met ő olyan fáradt, hogy úgy is tud pihenni. Mikor kiül-tek az asztal mellé, akkor azt mondja:

- Hallod-e te, mónár gazda,
Van-e jó bor a faluba?
Ha van jó bor a faluba,
Hozz egy kupát kóstolóból
S a másikot megivóból.

  S az ember elment borért, s addig kigombolta – ahogy mondja a történe-lem – dolomántját, s megszoptatá kicsi fiát, s mikor hazament a mónár, csudálkozott, hogy a gyermek napokig sírt, három napja, hogy sír, s most milyen csendbe van. S akkor tőtöttek bort, s elhozta, s tőtöttek, s azt mondja:

- Hallod-e te, mónár gazda,
Feleséged hazajőne,
Megszidnád-e, megvernéd-e,
S az orrára felvetnéd-e?

  S azt mondja:

– Meg se szidnám, s meg se verném,
S az orrára fel se vetném.

  S akkor azt mondta a katona:

– Ha megszidsz es, s ha megversz es,
Én vagyok a feleséged.

  S ezzel aztán vége lett. Nagyon szép történet vót, édesanyám, ugye,… énekelte:

– Hallod-e te, mónár gazda,
Van-e jó bor a faluba,
Van-e jó bor a faluba?

  Korábban Az elcsalt menyecske (Vargyas Lajos II. 44.), legutóbb Az elcsalt anya típuscímen (Faragó József 1998. 206. 40.) közölték e balladát.
  Vargyas Lajos (II.50.) 74 változat lelőhelyét sorolta fel. Csíkból a következő helységek szerepelnek: Borszék, Csíkmadaras, Gyergyóditró, Gyergyószentmiklós, Gyimesfelsőlok, Gyimesfelsőlok–Sántatelek 2, Gyimesközéplok–Bükkhavaspataka, Gyimesközéplok–Jávárdipataka, Gyimesvölgye–Hidegség, Gyimesvölgye–Récepatak, Gyimesvölgye–Magyarcsügés, Szárhegy, Tekerőpatak.
  A fentieket még 27 régebbi és újabb adattal egészítettük ki. (Albert Ernő 1989. 151–152.)
  Újabb közlések: 1–5. Ág Tibor―Sima Ferenc―Mórocz Károly 1979. 20:2. és 4 lelőhely (402:2.j.).; 6–11. Pozsony Ferenc 1984. 239.; 12–17. Szegő Júlia 1988. 63–77:24–29.; 18–19. Albert Ernő 1989. 59–68:7–8.;  20–21. Seres András―Szabó Csaba 1991. 209:144., 211:146.; 22. B. Kovács István 1994. 240:1.; 23. Pozsony Ferenc 1994. 31:2.; 24. Zsók Béla 1995. 31:10.
  Az eddigi változatok, prózai szövegekkel együtt az itt közölt 3 balladával 128-ra emelkednek.
  Vargyas Lajos a ballada francia eredetét bizonyította (II. 54–64.); összesen 600 francia, olasz, portugál, spanyol, angol, holland, német, dán, svéd, norvég, lengyel, szlovák-morva, román, délszláv e típusú ballada adatait közölte.
  A ballada fa alatti jelenete és a fejbenézés motívuma megtalálható számos keleti, szibériai nép költészetében, ami annak a bizonyítéka, hogy a franciáktól átvett balladába „beillesztettük a keleti hősénekből származó elemet, a fa alatti pihenőt a rajta felakasztott korábbi áldozatokkal” (Vargyas Lajos 1994. 172:19.). Legutóbb Faragó József újabb adatokkal gazdagította az eddigi kutatások eredményeit. (1998. 302–303.)
  Özv. Márton Ferencné Ádám Terézia 61 éves korában mondotta 1973. augusztus 16-án: „Akkorjában, mikor gyermekek vótunk, nagyon forgott, ugye. Azok elhaltak, akik olyan öreg nénik, akik énekelgették, ugye…, ezelőtt ez vót a nóta.”

(Albert Ernő 2004: 304.)