Ha bemegyek a közkórház kapuján
Ha bemegyek a közkórház kapuján,
Jön a portás, mutatja az irodát:
„Jobbra tessék, balra írják a nevét.”
Ápolónő készíti a fekhelyét.
Kolozsvári kórház-utca homokos,
Rajta sétál Mátyás doktor, főorvos,
Tüzes lápisz, éles kés a kezébe,
Fehér vizitsapka van a fejébe.
Ha felmegyek az első emeletre,
Ilus madám mérgelődik előre:
„Tessék, kérem, itt a maga fejlapja,
Hogy ne járjon egész nap a nyakamra!”
Kilenc óra, csengetnek a vizitre,
Főorvos úr siet az emeletre,
Felteszi a fehér vizitsapkáját,
Úgy hallgassa minden beteg panaszát.
Négy ablaka van a műtőszobának,
Ahol minden beteget operálnak,
Sírnak-rínak, keseregnek szegények,
Mikor a műtőasztalra kerülnek.
Mikor vége van az operálásnak,
Kicsenget a főorvos a madámnak:
„Madám, kérem, vigyázzon a betegre,
Nehogy elaludjon szegény örökre!”
Válaszút (Mezőség), 1945
Sikeres és halálos végű műtéttel kapcsolatban keletkezett balladák eddig csak elvétve kerültek bele még az újabb balladagyűjteményekbe is. Három háromszéki változatot közelebbről Faragó tett közzé. Ezekben a modern kor kórházi történeteit megéneklő balladákban inkább az eseményrészletező epikai, mintsem a kihagyásos, szaggatott menetű balladai előadásmód jellemző. A két távoli földrajzi környezetből (Gyimesvölgye és Mezőség) előkerült balladaváltozatok közötti tárgybeli egyezésen túl nincs az egymástól való függésnek semmi nyoma. Ami feltűnő, az egyik mezőségi változat (II.) jobban őrzi a régi és az új balladai előadás drámaiságát, mint a félreeső földrajzi ponton lejegyzett gyimesi változat.
Csanádi—Vargyas 567. — Konsza Samu—Faragó József, Háromszéki magyar népköltészet 220. — Faragó, Jávorfa-muzsika 383—7, 455.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 642.)