[Györbíró Áron]
Jaj! be szépen harangoznak
Az Úzoni torony alatt
Szegény Györbíró Áronnak
Szegény Györbíró Áronnak.
Áron! Áron! mit gondolál
Mikor a vízre indulál?
Én egyebet nem gondoltam:
Négy kerekemet megmostam,
S életemtől elmosdottam. ||
Jó barátim! kik valátok,
Kik a viz szélén állátok,
Kezem nyujtám, nem szánátok –
Életem végét várátok.
A gát alól kifogának,
Lepedőbe takarának,
A nagy úton felvivének,
Györbíróni betevének.
Édes anyám! nyisd ki kapud –
Halva viszik szép fiadot –
Készitsd fel a nyujtó padot –
Öltöztesd fel szép fiadot.
Engem anyám ne sirasson –
Érttem könynyet ne hullasson.
Sirasson meg az én mátkám
Az én Pünkösti Márikám. ||
Szivárványos az ég alya (ajja)
Nincsen jól a fejem alya.
Kérlek Mári! igazitsd meg.
Hogy az ég ura áldjon meg!!
Kéziratból: EA 10748: 13–15/11. sz. – Ua. in MNGY III. 1882: 36–37/21. sz. Gyulai tagolatlan versként közölte, kihagyta a második versszak utolsó sorát („S életemtől elmosdottam”) valamint az utolsó versszakot. – Ua. in SZNGY I. 1956: 99–100/55. sz. Négy soros strófákra tagolt szöveg.
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 640.)