Fújdogál egy nagy szél
Fúddogál egy nagy szél
A nagy hegyek felöl,
Fúddogál egy nagy szél
A nagy hegyek felöl.
Csak bérohanának
Hetvenhét katona,
Csak bérohanának
Hetvenhét katona,
Hetvenhét katona,
Egész kompánia,
Hetvenhét katona,
Egész kompánia.
„Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet,
Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet!”
„Fiam, édes fiam,
Merre rejtselek el,
Fiam, édes fiam,
Merre rejtselek el?”
„Jönnek az katonák,
Rabolnak el ingem,
Jönnek az katonák,
Rabolnak el ingem.”
„Fiam, édes fiam,
Menj bé kamarába,
Fiam, édes fiam,
Menj bé kamarába,
Menj bé kamarába,
Bújj bé a ládába,
Menj bé kamarába,
Bújj bé a ládába!”
„Jönnek az katonák,
Rabolnak el ingem,
Jönnek az katonák,
Rabolnak el ingem,
Mind éjjel, mind nappal
Már én búval jártam,
Mind éjjel, mind nappal
Már én búval jártam.
Anyám, édesanyám,
Most reám találtak,
Anyám, édesanyám,
Most reám találtak.”
Hetvenhét katona
Azon ajtón szóla,
Hetvenhét katona
Azon ajtón szóla:
„Kerilj elé, asszon,
Add elé fiadat,
Kerilj elé, asszon,
Add elé fiadat!
Mezéken-erdéken
De sokat kerestük!
Mezéken-erdéken
De sokat kerestük!
Tudd meg magad, asszon,
Most reá találtunk,
Tudd meg magad, asszon,
Most reá találtunk.”
„Fiam, édes fiam,
Kelj ki a ládából,
Fiam, édes fiam,
Kelj ki a ládából!
Jönnek az katonák,
S visznek el tégedet,
Jönnek az katonák,
S visznek el tégedet.
Fiam, édes fiam,
Ingem nem hallgattál,
Fiam, édes fiam,
Ingem nem hallgattál,
Mind éjjel, mind nappal
Erdőn bódorogtál,
Mind éjjel, mind nappal
Erdőn bódorogtál.”
Elé es már álla
A futott katona,
Elé es már álla
A futott katona.
Kezire, lábára,
Jaj, már vasat vertek,
Kezire, lábára,
Jaj, már vasat vertek.
Jaj, vasakba verték
Az szegény katonát,
Jaj, vasakba verték
Az szegény katonát.
Erekes tömlecbe,
El es rekejsztették,
Erekes tömlecbe
El es rekejsztették.
Sír már az katona
Erekes tömlecbe,
Sír már az katona
Erekes tömlecbe.
„Anyám, édesanyám,
Nincsen égő gyertyám,
Anyám, édesanyám,
Nincsen égő gyertyám,
Az nagy setétségbe
Fogok én meghalni,
Az nagy setétségbe
Fogok én meghalni,
Kégyók, békák szeme
Az én égő gyertyám,
Kégyók, békák szeme
Az én égő gyertyám,
Temlecnek feneke
Az én derekaljam,
Temlecnek feneke
Az én derekaljam.
Ott lesz, édesanyám,
Már az végső órám,
Ott lesz, édesanyám,
Már az végső órám.”
Az előbb tárgyalt elrabolt leány balladájának párhuzamos férfi változata a törökkori rabságra hurcolás és az egykori katonafogdosás emlékének őrzője. Csanádi és Vargyas (565. l.) balladánkat az ún. katonaballadák közé sorolja, s így talán újabb keletűnek tekinti, magunk azonban az itt közölt két változatnak az elrabolt leány balladájával való szoros nyelv- és előadásbeli kapcsolata miatt jónak láttuk e csoportba sorolni.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 633.)