[Forró Julis, mit gondolál]
Forró Julis, mit gondolál,
Mikor mosni elindulál?
Én ėgyebet nem gondolék,
Az Ótra mosni indulék.
Ėgy pár rongyát én kimosék,
S a vizbe hanyotág esém;
Nagyobb a viznek méjsége,
Mind két karomnak ereje.
Én istenėm, kik valának,
Kik a viz martyán állának?
Jaj! be rossz embėrėk vótak,
Hogy rajtam nem ės kapának!
Imre Julis jó barátom,
A ki érten vért ontana,
Haza futa a faluba,
S a falunak hiré adá.
A harangot verik férre,
Gidófalvát gyüttik ėssze;
Mėnnek a keresésire,
Fėlkeresik vizmėntire.
292. ballada nagy hires tolvajról vagy egy variánsunk szerint a hires tolvajról, s még egy pár olyas töredék, mint a 293. Forró Julis s 318. Ahol kerekedik egy kerek dombocska, mely némi rokonhangokban a szép Juliára emlékeztet: biztató jelül szolgálhatnak arra, hogy e kies tájakról sem veszett ki még a népköltés minden termés aranyja, s az ottani népre sulyosodott sok idegen próza alatt nem lett ugyszólva „vátottá” a népi érzés és felfogás költőisége. A fennebb emlitett ballada még két udvarhelyszéki s egy háromszéki variansban van meg kezünknél; eredeti honja, Gálfi S. szerint Csikországa lesz, hol tehát nyomába kell akadnunk a nemes vad tökéletesebb példányának, mire e tájéki t. gyüjtőimet: Kiss Mihály, Barabás Sándor, Kriza Sándor, Gálfalvi István urakat s más hazafitársaimat is szives bizalommal fölkérem.
(Kriza János 1863: 535.)