Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

[Forró Julis, mit gondolál]


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: Háromszék és Erdővidék
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 1863
Megjelenés helye: Kriza János 1863: 139/293. sz.

Szöveg

Forró Julis, mit gondolál,
Mikor mosni elindulál?
Én ėgyebet nem gondolék,
Az Ótra mosni indulék.

Ėgy pár rongyát én kimosék,
S a vizbe hanyotág esém;
Nagyobb a viznek méjsége,
Mind két karomnak ereje.

Én istenėm, kik valának,
Kik a viz martyán állának?
Jaj! be rossz embėrėk vótak,
Hogy rajtam nem ės kapának!

Imre Julis jó barátom,
A ki érten vért ontana,
Haza futa a faluba,
S a falunak hiré adá.

A harangot verik férre,
Gidófalvát gyüttik ėssze;
Mėnnek a keresésire,
Fėlkeresik vizmėntire.



Megjegyzés

292. ballada nagy hires tolvajról vagy egy variánsunk szerint a hires tolvajról, s még egy pár olyas töredék, mint a 293. Forró Julis s 318. Ahol kerekedik egy kerek dombocska, mely némi rokonhangokban a szép Juliára emlékeztet: biztató jelül szolgálhatnak arra, hogy e kies tájakról sem veszett ki még a népköltés minden termés aranyja, s az ottani népre sulyosodott sok idegen próza alatt nem lett ugyszólva „vátottá” a népi érzés és felfogás költőisége. A fennebb emlitett ballada még két udvarhelyszéki s egy háromszéki variansban van meg kezünknél; eredeti honja, Gálfi S. szerint Csikországa lesz, hol tehát nyomába kell akadnunk a nemes vad tökéletesebb példányának, mire e tájéki t. gyüjtőimet: Kiss Mihály, Barabás Sándor, Kriza Sándor, Gálfalvi István urakat s más hazafitársaimat is szives bizalommal fölkérem.

(Kriza János 1863: 535.)