Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

V. Nem tipologizálható

Fodor Eszti

Gyűjtő: Albert Ernő

Gyűjtés ideje: 1953-08-30

Gyűjtés helye: Csíkdánfalva

Közlő: Albert Ernő

Közlés ideje: 2004

Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 231-233/149. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Both Amália, 19 éves

Szöveg

Duna mellett van egy város...
Egész város rémes hírrel van tele.
Fodor Eszti meggyilkolta szüleit,
A szerelem rontotta meg az eszit.

Mert a legény nem is volt jóravaló,
Rossz életű és szép lány bolondító.
Fodor Esztinek a szívét megvette,
Bánatosan elment hozzá egy este.

- Jaj, Esztikém, drága kincsem, életem,
Édesanyád azt mondta, nem ad nekem.
Dehát, ha mi nem lehetünk egymásé,
Hamarosan bosszút állok azokért.

Ne hallgass te apád, anyád szavára,
Boldogságod úgy nem éred el soha.
Fodor Eszti búsan beszélt anyjának:
- Édesanyám, rossz híre lesz lányának.

Ha nem ad annak, akit szeretek,
Így a világ legrosszabja én leszek.
- Nem adlak én a nem élni valónak,
Ha rossz sorsod lesz, akkor én sajnállak.

Fodor Eszti felkereste kedvesét,
Elmesélte neki a szomorú hírt.
- Dehát ha mi nem lehetünk egymásé,
Hamarosan bosszút állok azokért.

Jaj, Esztikém, drága kincsem, életem,
Hallgass ide, mit mondok én most neked:
Apád, anyád mészárold le egy éjjel,
Ha szereted a jeleni kedvesed.

Fodor Eszti, amint mondá, úgy is tett,
Szombat este úgy tíz óra lehetett,
Mikor Eszti belépett a szobába,
Fényesre fent hosszú kést vitt markában.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Akkor a lány kistestvére felrettent:
- Jaj, Istenem, Eszti néni mit teszen?
Mért fekszik ott édesanyám véresen,
Mért fekszik ott édesanyám véresen?

Akkor a lány kistestvérét megfogta,
A nagy késsel az életét eloltja.
Akkor a lány kiment az istállóba,
Hol az apja édes álmát aludta.

Éppen arra járt el a város őre:
- Fodor Eszti, ilyen későn mit teszel?
Fodor Eszti egyet szólni nem tudott,
Mert tudta, hogy bűnös tettre jutott.

Az éjjeliőr Fodor Esztit felkérte,
Hogy azonnal szobájába bevigye.
És ott látta a sok szörnyű nagy tettet:
- Jaj, Esztikém, mind te tetted ezeket?

- Mind én tettem, s még csak egy a kérésem,
Hogy azonnal oltsa el az életem!
De az őr őreá nem hallgatott,
Fodor Esztit a börtönbe juttatta.

Lovas Józsi volt az Eszti kedvese,
Akiért e szörnyű dolgot megtette.
Ott hervadnak mindketten a börtönbe,
Sötét börtön lett az élet tengere.

Megjegyzés

Gyűjteményeinkben ritkán található, bizonyára ponyván terjedt újabbkori ballada. Bura László közlése szerint a Fodor Esztiről szóló ének Fertősalmáson (Ugocsa) megtörtént eseményről szól. Legtöbbször Fodor Eszti a szülőgyilkos, de énekelnek hasonló történetet Halász Mariról, Holl (Holni) Eszterről, Babos Eszterről, Dorog Eszterről, Kálmán Eszterről stb. is.
Megtalálható: 1. Kallós Zoltán–Szabó T. Attila 1970. 480–180.; 2–4. Albert Ernő–Faragó József 1973. 326–329:238–240.; 5. Bura László 1978. 136:100.; Adatok: 6–17. Uo. 190:412–423.; 18. Sebestyén Dobó Klára 2001. 201:141.

(Albert Ernő 2004: 329.)