Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Fiat ád az Isten
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1959
Gyűjtés helye:
Lészped
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 85–88/15. sz.
Dallam
Szöveg
Elindula, el es
Efjú leány, kegyes,
Jobb karjára vevé
Kicsi kegyes fiát,
Bal karjára vevé
Kéncses küs ládáját.
S mejen eléfelé
Nagy rengeteg erdőn.
„Istenem, Istenem,
Mit tudjak csinálni,
Fiamat vigyem-e?
Kéncsemet vigyem-e?
Fiamat elhagyom,
Kéncsemet elviszem,
Fiat ád az Isten,
De kéncset sohasem.”
Letette a fiát,
Nagy út közepibe.
„Anyám, édesanyám,
Ne hagyjon itt ingem!
Bár azt engedje meg,
Fogjam karincáját,
Úgy menjek kend után,
Ne vigyen kend karján!”
„Nem kellec, nem kellec
Nekem soha többet
Ezen a világon,
De sem a másikon.”
„Anyám, édesanyám,
Engedje meg bár azt,
Míg szememvel látom,
Úgy nézjek kend után,
Úgy menjek kend után,
Ne vigyen kend karján!”
„Nem kellec, nem kellec
Nekem soha többet
Ezen a világon,
De sem a másikon.
Isten engedje meg:
Az égi madarak,
Az égi madarak
Legyenek osztóid.
Az erdei vadak
A te feresztőid.
Ágról ágra vigyék
Te gyenge hurkáid.”
„Anyám, édesanyám,
Ne kérj átkot reám!”
Menyen a nagy erdőn,
Hát ő mit lát vala,
Három begye tehent,
Három vad tehenet.
Legnagyobb tehennek
Szájába a bornya,
Úgy viszi a bornyát,
Az ő bornyucskáját.
A másik két tehen
Sipolt bornya után,
Ne maradjanak el,
Hogy ne vejszenek el.
„Istenem, Istenem,
Nem lelkes állatok,
Méges hogy búsujják
Az ő bornyaikot.
Hát én lelkes állat
Hogy tudtam elhagyni,
Az én kicsi fiam
Hogy tudtam elvetni?”
Visszatére, vissza,
Vegye el a fiát.
Há nincsen a fia
Nagy út közepibe.
Az égi madarak
Ferednek véribe,
Ágról ágra viszik
A gyenge hurkáit.
Leborult a fődre,
Megszakadt a szíve,
„Istenem, Istenem,
Se fiam, se kéncsem.”
Megjegyzés
A gyermekével szemben kegyetlen anya balladai motívumának vannak nagyon távoli rokonai az európai folklóranyagban, maga e ballada azonban Kriza első udvarhelyi változatának közlése óta is csak Udvarhelyszékről és a moldvai csángóvidékről volt ismeretes. A legrégebbi moldvai változatot 1841—42-ben Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le Klézsén. (Az egyik itt közölt változat is a Klézsével szomszédos Somoskáról való.) A moldvai előfordulás most öt új, a csángó változatokra jellemzően valóban terjedelmes darabbal s egy meseváltozattal gazdagodik. Ez utóbbit lásd kötetünkben a 260. sz. alatt.
Domokos—Rajeczky I, 84—6. — Kriza, Vadr. 317—8. — Gragger 181—2. — Domokos, MM.3 280—1. — Faragó—Jagamas 83—6. — Csanádi—Vargyas 443—4. — Leader 296—300. — Ortutay—Kriza 735.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627.)
Támogatók
Partnerek
