Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Fiat ád az Isten


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1959
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 85–88/15. sz.

Dallam



Szöveg

Elindula, el es
Efjú leány, kegyes,
Jobb karjára vevé
Kicsi kegyes fiát,

Bal karjára vevé
Kéncses küs ládáját.
S mejen eléfelé
Nagy rengeteg erdőn.

„Istenem, Istenem,
Mit tudjak csinálni,
Fiamat vigyem-e?
Kéncsemet vigyem-e?

Fiamat elhagyom,
Kéncsemet elviszem,
Fiat ád az Isten,
De kéncset sohasem.”

Letette a fiát,
Nagy út közepibe.
„Anyám, édesanyám,
Ne hagyjon itt ingem!

Bár azt engedje meg,
Fogjam karincáját,
Úgy menjek kend után,
Ne vigyen kend karján!”

„Nem kellec, nem kellec
Nekem soha többet
Ezen a világon,
De sem a másikon.”

„Anyám, édesanyám,
Engedje meg bár azt,
Míg szememvel látom,
Úgy nézjek kend után,

Úgy menjek kend után,
Ne vigyen kend karján!”
„Nem kellec, nem kellec
Nekem soha többet

Ezen a világon,
De sem a másikon.
Isten engedje meg:
Az égi madarak,

Az égi madarak
Legyenek osztóid.
Az erdei vadak
A te feresztőid.

Ágról ágra vigyék
Te gyenge hurkáid.”
„Anyám, édesanyám,
Ne kérj átkot reám!”

Menyen a nagy erdőn,
Hát ő mit lát vala,
Három begye tehent,
Három vad tehenet.

Legnagyobb tehennek
Szájába a bornya,
Úgy viszi a bornyát,
Az ő bornyucskáját.

A másik két tehen
Sipolt bornya után,
Ne maradjanak el,
Hogy ne vejszenek el.

„Istenem, Istenem,
Nem lelkes állatok,
Méges hogy búsujják
Az ő bornyaikot.

Hát én lelkes állat
Hogy tudtam elhagyni,
Az én kicsi fiam
Hogy tudtam elvetni?”

Visszatére, vissza,
Vegye el a fiát.
Há nincsen a fia
Nagy út közepibe.

Az égi madarak
Ferednek véribe,
Ágról ágra viszik
A gyenge hurkáit.

Leborult a fődre,
Megszakadt a szíve,
„Istenem, Istenem,
Se fiam, se kéncsem.”



Megjegyzés

A gyermekével szemben kegyetlen anya balladai motívumának vannak nagyon távoli rokonai az európai folklóranyagban, maga e ballada azonban Kriza első udvarhelyi változatának közlése óta is csak Udvarhelyszékről és a moldvai csángóvidékről volt ismeretes. A legrégebbi moldvai változatot 1841—42-ben Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le Klézsén. (Az egyik itt közölt változat is a Klézsével szomszédos Somoskáról való.) A moldvai előfordulás most öt új, a csángó változatokra jellemzően valóban terjedelmes darabbal s egy meseváltozattal gazdagodik. Ez utóbbit lásd kötetünkben a 260. sz. alatt.

Domokos—Rajeczky I, 84—6. — Kriza, Vadr. 317—8. — Gragger 181—2. — Domokos, MM.3 280—1. — Faragó—Jagamas 83—6. — Csanádi—Vargyas 443—4. — Leader 296—300. — Ortutay—Kriza 735.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627.)