Fényes királyúrfi

Füstös, gubáslegény mit gondolt magába:
Felöltözött szépen inneplő gúnyába,
Elindult megkérni gazdag ember lyányát,
Szegény gubáslegény gazdag ember lyányát.

„Jó estét, jó estét, gazdag ember lyánya,
Be szabad-e jönnöm, gazdag ember lyánya?”
„Jó estét, jó estét, füstös gubáslegény,
Kerüljön, üljön le minálunk a padra.”

„De nem azétt jöttem, hogy én itt leüljek,
Hanem azétt jöttem: jöcc-e hojzám vaj sem?”
„Nem menek én kendhez, füstös gubáslegény,
Gazdag leány vagyok, gazdag legényt várok.
 
Van itt a szomszédba szegény ember lyánya,
Elmenyen az kendhez füstös gubáslegény,
Elmenyen az kendhez füstös gubáslegény,
Gazdagnak gazdag kell, szegénynek szegény kell.”

„Jó estét, jó estét, szegény ember lyánya,
Be szabad-e jönnöm, szegény ember lyánya?”
„Jó estét, jó estét, füstös gubáslegény,
Kerüljön, üljön le nálunk a karszékbe!”

„De nem azétt jöttem, hogy én itt leüljek,
Hanem azétt jöttem: jöcc-e hojzám vaj sem?”
„Elmenek én kendhez, füstös gubáslegény,
Szegény leány vagyok, szegény legényt várok.”

Szegény a szegénnyel örökké találja,
Gazdag a gazdagval sohase találja.
Szegény a szegénnyel örökké találja,
Gazdag a gazdagval sohase találja.

Füstös gubáslegény mit gondolt magába:
Felöltözött bátran királyi gúnyába,
Elindult megkérni gazdag ember lyányát,
Fényes királyúrfi gazdag ember lyányát.

„Jó estét, jó estét, gazdag ember lyánya,
Be szabad-e jönnöm, gazdag ember lyánya?”
„Jó estét, jó estét, fényes királyúrfi,
Kerüljön, üljön le zöld selyem székemre!”

„De nem azétt jöttem, hogy én itt leüljek,
Hanem azétt jöttem: jöcc-e hojzám vaj sem?”
„Elmenek én kendhez, fényes királyúrfi,
Illik kend énhozzám, fényes királyúrfi.

Gazdag leány vagyok, gazdag legényt várok,
Gazdagnak gazdag kell, szegénynek szegény kell.”
„Kellesz a kutyának, ebadta hitványa,
Kell nekem, kell nekem szegény ember lyánya.”

„Jó estét, jó estét, szegény ember lyánya,
Be szabad-e jönnöm, szegény ember lyánya?”
„Jó estét, jó estét, fényes királyúrfi,
Kerüljön, üljön le nálunk a karszékbe!”

„De nem azétt jöttem, hogy én itt leüljek,
Hanem azétt jöttem: jöcc-e hojzám vaj sem?”
„Nem menek én kendhez, fényes királyúrfi,
Szegény leány vagyok, szegény legényt várok.

Tegnap fogtam kezet egy szegény legényvel,
Nem illik kend hozzám, fényes királyúrfi,
Van itt a szomszédba gazdag ember lyánya,
Elmenyen az kendhez, fényes királyúrfi.

Nem menek én kendhez, fényes királyúrfi,
Nem illik kend hozzám, fényes királyúrfi.”
„Én vagyok az, nem más, öleljük meg egymást,
Jegybéli szép mátkám, csókoljuk meg egymást!”

A házasuló királyfi (Egyszer egy királyfi mit gondolt magában).
A házasodni induló királyfi története eléggé széles körben ismeretes a magyar folklórban. Mint itt, akként egy kézdialbisi változatban is főhősként gubáslegény szerepel, de a főszereplőt amott gubáslegényként nem, csak tiszta dolmányba öltözött „vitéz úr”-ként öltözve fogadják el kérőnek, míg az itt közölt változatban a parasztleány — kellő osztályöntudattal — a királyfival szemben is a szegény gubáslegényt választja élettársul. A Csűry közölte változatban a házasuló királyfi töredéke egy szerelmi énekkel keveredett. — A gyűjtő az itt közöltön kívül még egy töredékes változatát jegyezte le Lészpeden, Klézséről pedig párosító dalként ezt a változatot ismeri:

Egyszer Kósa Márton
Mit gondolt magába:
Felöltözik sziépen
Egy hosszú szokmányba.
 
„Jó estét, jó estét,
Kertész Márton lyánya!”
„Isten hozott téged,
Szegény Kósa Márton!”

„Üllyön le, üllyön le
Nálunk e karszékbe!”
„Nem ülök, nem ülök,
Met nem azétt jöttem,

Hanem azétt jöttem:
Jössz-e vélem vaj nem?”
„Nem menek, nem menek,
Szegén lihán vagyok,

Szegén lihán vagyok,
Szegén legént várok.
Szegénnek szegén kell,
Gazdagnak gazdag kell.”

MNGy. I, 153—6. — Gragger 200. — Ortutay, SzNb. 303—4. — Solymossy: MNépr.2 III, 118—9, 126. — Csűry Bálint: ErdMúz. XXXV, 175. — Faragó, Jávorfa-muzsika 55—7. — Ortutay—Kriza 754.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 633-634.)