Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Fehér László


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1977
Gyűjtés helye: Páva
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 154-155/60. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Furus Danka József, 51 éves



Szöveg

Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt,
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja be van zárva.

- Hallod-e, te én kocsisom,
Hallod-e, te én kocsisom,
Fogd bé nékem négy szép lovam,
Fogd bé nékem négy szép lovam.

Tegyél fel egy kád ezüstöt,
Tegyél fel egy kád aranyat,
Hajts el a tömlecajtóhoz,
Hajts el a tömlecajtóhoz.

Hallod, bátyám, Fehér László,
Hallod, bátyám, Fehér László,
Élsz-e, halsz-e, lelkem bátyám,
Élsz-e, halsz-e, lelkem bátyám?

- Sem nem élek, sem nem halok,
Sem nem élek, sem nem halok,
Rövid vason itt hervadok,
Rövid vason itt hervadok.

- Hallod-e, te Miklós bíró,
Adok neked kád aranyat,
Kád ezüstöt s kád aranyat,
Szabadítsd meg a bátyámat.

- Nem kell nekem az aranyad,
Nem kell nekem az ezüstöd,
Háljál velem az éjszaka,
Bátyád meg lesz szabadítva.

Fehér Anna nem nyuguva,
Megyen a tömlecajtóra.
- Hallod, bátyám, Fehér László,
Mit mondott a Miklós bíró:

Háljak véle az éjszaka,
Rögtön meg léssz szabadulva.
- Lányságodat is elveszik,
Jó bátyádnak fejét veszik.

- Élek, halok, megpróbálom,
Hátha meg léssz szabadítva.
El is mentek a szobára,
Éjfél után egy az óra.

- Hallod-e, te Miklós bíró,
Milyen láncot zergetnek?
- Marhát visznek itatásra,
Annak zeregett a lánca.

Fehér Anna nem nyuguva,
Megyen a tömlecajtóra.
- Hallod, bátyám, Fehér László,
Élsz-e, halsz-e, Fehér László?

Felelik a többi rabok:
- Ne keresd itt a bátyádot,
Odakint a zöld erdőbe,
A burkus fa tetejibe.

- Hallod-e, te Miklós bíró,
Hallod-e, te Miklós bíró,
Egyéb átkot nem kívánok,
Egyéb átkot nem kívánok:

Mosdóvized vérré váljon,
Mosdóvized vérré váljon,
Törölköződ langot hányjon,
A te szíved mindig fájjon!



Megjegyzés

59–64. A halálraítélt húga

            Előbbi balladatípusunkhoz hasonlóan a legelterjedtebb és legismertebb balladáink közé tartozik. Mintegy 500 változata ismert (Vargyas 1976. II: 288–289). Háromszékről is elég nagy mennyiségben közölték variánsait. Az utóbbi évtizedekben a paraszti közösségekben veszített népszerűségéből. Manapság a cigányság körében gyűjthetők a legépebb. legrégiesebb változatai. Az új stílus hatására megújult a ballada, de a háromszéki szövegek is sok régies motívumot őriznek: Fehér Anna több lovas kocsin jár, tál aranyat és tál ezüstöt visz a bírónak stb. Az archaikusabb elemek mellett a betyárköltészet hatása is kimutatható bennük. Az ismert változatoktól eltérően az ozsdolai Deme Teréz Búza nem tragikusan fejezi be a balladát. Az ő változatában Fehér Anna idejében megérkezik az akasztófához. Kardot ad testvérének, és szétugratják a vármegye meg a bíró embereit.

 

(Pozsony 1984: 261–262.)