Fehér László
ismeretlen
1. Fehér László lovat lopott
A fekete halom alól,
Mindenféle szerszámostól,
Ezüstfékes kantárostól.
2. A vármegye észrevette,
A városba hírré tette:
Után’ bíró polgárostól,
Mindenféle hadnagyostól.
3. – Valld meg, huncut, a nevedet,
Ha szereted életedet!
– Lovam is van fehér hóka,
Húgom is van, Fehér Anna.
4. – Nem kérdeztük a lovadat,
Sem azt a híres húgodat.
Fogjátok meg a huncutot,
Az akasztófára valót!
5. Éjfél után egy az óra.
Aluszol-e, Fehér Anna ?
– Nem aluszom, nem nyughatom,
Most is rólad gondolkozom. ||
6. Éjfél után három óra,
Aluszol-e, Fehér Anna ?
– Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok lánczörgést hallom.
7. – Csak aludjál, csak nyugodjál,
Mert a bátyád fogva van már.
Felszökik most Fehér Anna,
Kocsissának sirva mondja:
8. – Fogd be, kocsis, lovaimat,
Rakd fel drága aranyimat!
– Isten hozott, Fehér Anna !
Mi jóban jársz, Fehér Anna?
9. – Azt hallottam, azt hírelik,
Hogy a bátyám fogva van itt.
Eresszék el a bátyámat,
Ide hagyom aranyimat!
10. – A bátyádat kiadatom,
Ha az enyém léssz, galambom!
Fehér Anna megfordula,
A bátyjának sírva mondja.
11. – Ne higgy, húgom, a huncutnak,
Az akasztani valónak! ||
Szép híredből kiforgatnak,
Engem mégis elpusztítnak.
12. Nem szól arra Fehér Anna,
Csak elmegy a folyosóra,
Folyosóról palotába,
Lefekszik a nyoszolyába.
13. Ötöt ütött már az óra,
– Aluszol-e, Fehér Anna ?
– Nem aluszom, nem nyughatom,
A sok puskalövést hallom.
14. – Csak aludjál, csak nyugodjál,
A bátyádnak vége van mán.
– Hadnagy uram, hadnagy uram,
Átkozott légy, hadnagy uram!
15. Víz előtted megáradjon,
Sár utánad felfakadjon,
Mosdóvized vérré váljon,
Törülköződ meggyulladjon.
16. A kenyered kővé váljon,
Lovad lába megbotoljon,
Földre téged agyonnyomjon,
Isten téged meg ne áldjon,
Isten téged meg ne áldjon!1
1 Legelőször Erdélyi János közölte (Népdalok és mondák I. 383–386). A negyvenes években Aranyosszéken is elterjedt. Lásd Jankó János: Torda, Aranyosszék, Torockó… 258.
(Kanyaró 2015: 253.)
90. Fehér László (Sepsiszentgyörgy)
Lelőhely: EA 2276: 70–72. lap, 36. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
90.1. A ballada eredeti lejegyzése Kis András IV. gimn. osztályos tanuló kézírásában: MUEKvGyLtár 40. csomag.
A sepsiszentgyörgyi változatot a negyedik gimnazista diák az 1895/96-os tanévben írta le. Sajnos, olyan adatközlőre talált, aki nemhogy nem tudta végigmondani a balladát, de összekeverte az epizódokat is. A ballada töredék, hiányzik a vége. Úgy tűnik, az adatközlő tudása terjedt ennyire, nem a diákkézirat lapjai kallódtak el. (Kis András több darabból álló, folyamatosan írt gyűjteményében Fehér László balladája előtt is, után is más szövegek kaptak helyet folytatólagosan, nem kallódhatott el tehát a ballada vége.) A szövegben nem rendeztük sorrendbe az elkeveredett epizódokat, de vonallal elválasztottuk azt a szövegrészt, melynek máshol kellene lennie.
A balladában több helyen értelemzavaró kihagyások vannak. Különösen zavarosak azok a részletek, amelyek nem a megszokott helyükön – a ballada végén – fordulnak elő. (A fel-felriadó Fehér Annát, például, kétszer is azzal „nyugtatja meg” Fehér László fogva tartója, hogy „csak aludjál, csak nyugodjál, / Mert a bátyád fogva van már”, s ez a csitítgatás másodszor azt követően hangzik el, hogy a lánczörgés, puskalövés kimagyarázása megtörtént).
Kanyaró ebből a kusza szövegből próbált közlésre alkalmas változatot előállítani. Az 1896-os gyűjteményben (nálunk a főszövegben) szereplő Fehér László kétségtelenül a Kis András-féle változatra vezethető vissza, de nem azonos vele. A Kanyaró másolatában szereplő ballada kerek egész, nem hiányzik a befejezése, mint a Kis Andrásénak. Hogy milyen forrásból, egészítette ki Kanyaró a befejezetlen balladát, nem tudjuk. Legkézenfekvőbb magyarázatnak azt hozhatnók fel, hogy feltehetően az általa ismert balladaváltozatokból ollózta össze a hiányzó részeket. Ismerve azonban Kanyaró munkamódszerét, kételkednünk kell: az ilyenfajta eljárás nem volt jellemző rá. A ritmushibákat kijavította, egy-egy sort betoldott vagy kihagyott, de nagyobb szövegmennyiséggel nem járult hozzá a töredékes szövegek kikerekítéséhez. Fehér László balladája, úgy látszik, kivétel. S ha fenntartással és gyanakvással nézünk is erre a kitatarozott balladaszövegre, annyi haszna mégis van, hogy lépésről lépésre nyomon követhető benne, mit változtatott a diákkézirat szövegén a kiadásra való előkészítés során a kolozsvári tanár. Az alábbiakban felső indexben jelezzük Kanyaró módosításait, betoldásait (12, 14–16. versszak) az eredeti lejegyzéshez képest, alsó indexben a magunk megjegyzéseit. A sorok elején feltüntetett számok a főszövegben közölt Kanyaró-másolat strófaszámait jelzik.
1Fehér László lovat lopot
A fekete halom alol
Mindenféle szerszámostol
Ezüst fékes kantárostól.
2A vármegye észre vette
A városba hiré tette
Után biró polgárostol
Minden féle hadnagyostol.
3Vald meg hunczut a nevedet
Vald meg hunczut a nevedet Ha szereted életedet
Lovam is van fehér hoka
Hugom is van Fehér Anna
4Nem kérdezzük a lovadot
Sem azt a hires hugodat
Fogjátok meg a huncutot,
Az akasztófára valót. Kanyaró betoldása
––––––––––––––––––––
5Éjfél után egy az ora
Aluszol-e Fehér Anna
Nem aluszom, nem nyughatom
Most is rolad gondolkozom
Csak alugyal, csak nyugodjál
Mert a bátyád fogva van már.
6Éjfél után kettő az három ora
Aluszol-e Fehér Anna
Nem aluszom, nem nyughatom
Mert a sok láncz zörgést halom
Csak aludjál, csak nyugodjál
Mert beresid erdobe jár.
Éjfél után három ora
Aluszol-e Fehér Anna
13c Nem aluszom, nem nyughatom
13d Mert a sok puska szot hallom A sok puskalövést hallom
14 Csak alugyál, csak nyugodjál
A bátyádnak vége van mán
Hadnagy uram, hadnagy uram,
Átkozott légy hadnagy uram!
15 Víz előtted megáradjon.
Sár utánad felfakadjon,
Mosdó vized vérré váljon,
Törülköződ meggyuladjon.
16 A kenyered kővé váljon,
Lovad lába megbotoljon
Földre téged agyon nyomjon!
Isten téged meg se áldjon
Isten téged meg se áldjon! Kanyaró betoldása
Mert jágerim vadászni jár.
13a Ötöt ütöt már az ora
13b Aluszol-e Fehér Anna
7 Csak alugyál, csak nyugodjál
Mert a bátyád fogva van már ||
––––––––––––––––––––––––
Fehér Anna most felszökik Felszökik most Fehér Anna
Kocsissának sirva mondja
8 Fogd be kocsis lovaimot
Ragd fel drága aranyimat
Hogy váltsam ki a bátyámot
Adjon az Isten jó napot Kihagyott sorok
Isten hozot Fehér Anna
Mi joban jársz Fehér Anna?
9 Azt hallotam, azt hirelik
Hogy a bátyám fogva van itt
Eresszék el a bátyámot
Ide hagyom aranyimot.
10 Elereszszük a bátyádot A bátyádat kiadatom
Ha egy éjjel veled hálok Ha az enyém lész, galambom.
Fehér Anna meg fordula
A bátyának sirva mondja
11 Ne hidj hugom a hunczutnak
Az akasztani valoknak valónak
Szép hiredből kiforgatnak
Engem mégis felakasztnak elpusztítnak.
12 Nem szól arra Fehér Anna,
Csak elmegy a folyosóra,
Folyosóról palotába,
Lefekszik a nyoszolyába. Kanyaró betoldása
Kanyaró Ferenc négysoros strófákra osztotta a Kis András kéziratában tagolatlan szöveget, ennek során néhol sorhiánnyal, néhol pedig sorfölösleggel kellett vesződnie, s megoldást találnia a szabályos versszakok kialakítására. Ezen túlmenően igyekezett helyreállítani a ballada szövegrészleteinek logikus sorrendjét is. Érdekes, de aligha hiteles megoldást választott. A leány éjszakai-hajnali felriadásait, nyugtalanságát megjelenítő szöveg egy részét meghagyta a diákgyűjtő kéziratában talált helyen, vagyis a bonyodalom indításának kezdetén (5–7. versszak). Ezzel próbálta (valamint egy-két betoldott sorral) áthidalni azt a szövegromlást, amely miatt homályos és motiválatlan maradt Fehér Anna útnak indulása. A szöveg másik részét visszaköltöztette valódi helyére, de maradt néhány sor, amit sehol sem tudott felhasználni (Csak aludjál, csak nyugodjál,/ Mert béresid erdőbe jár,/ …, /Mert jágerem vadászni jár), azokat egyszerűen kihagyta.
Eljárásával Kanyaró tulajdonképpen egy új változatot hozott létre, ami hitelesnek is tekinthető, meg nem is. Hitelesnek tekinthető olyan szempontból, hogy a ballada nagy része a szájhagyományból származik, még azok a sorok–strófák is, melyeket Kanyaró toldott a szövegbe. Kanyaró ismerte a ballada Erdélyi -féle változatát (ERDÉLYI János I. 1846: 383–386/386. sz.), tudott Jankó János kövendi közléséről (JANKÓ János 1893: 259–261), a hiányzó és nélkülözhetetlen sorokat akár ezeknek a változatoknak a megfelelő helyeiről is vehette. De azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy maga Kanyaró is tudta/ismerte a balladát tordai gyermekévei idejéből. Annál is inkább, mivel Tordán – Viski Károly gyűjtése bizonyítja – a 20. század elején ismert volt a ballada (Lásd: OLOSZ Katalin 2011: 9–24, 35–38). Ugyanakkor mégsem hiteles ez az összetákolt szöveg, mert hiszen a ballada abban a formában, abban a szövegkonstrukcióban, ahogy Kanyaró másolatában előttünk áll, soha, sehol nem fordult elő a szájhagyományban.
Kanyaró eljárását talán az indokolta, hogy 1896-ban Fehér László balladájáról a nyomtatott források még alig-alig adtak hírt, emiatt a ritka ballada sepsiszentgyörgyi változatának nyilvánosságra hozását fontosnak ítélhette. A Kisfaludy Társaság elvárásai viszont arra szorították, hogy irodalomesztétikai szempontok érvényesítésével elfogadható szöveget prezentáljon.
90.2. A ballada először nyomtatásban: OLOSZ Katalin 2011: 111–118.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 654-657.)