Fehér László

Szabó Ferencné Both Ilona, 36 éves

Fehér László lovat lopott,
De nem egyet, hanem hatot.
Kettőt fogott soroglyába,
Úgy vágtatott Gyöngyvárába.

Ott lefogták a zsandárok,
Rátették a börtönajtót.
Ezt a húga meghallotta,
Rögtön a kocsisnak mondta:
- Fogd be, kocsis, a lovamot,
Keressem fel szép bátyámot!

Bíró, bíró, Horvát bíró,
Hová tetted szép bátyámot?
Szabadítsd ki szép bátyámot,
Adok egy véka aranyat.

- Nem kell nékem az aranyad,
Csak egy éjjeli hálásod.
Háljál velem az éjszaka,
Megszabadítom bátyádot.

Fehér Anna nem nyugodott,
Elment a börtönajtóhoz:
- Bátyám, bátyám, Fehér László,
Hallod-e, mit mond a bíró?
Háljak vele az éjszaka,
Megszabadít a rabságból.

- Húgom, húgom, Fehér Anna,
Ne hálj vele az éjszaka,
Szüzességed is elveszi,
Bátyádnak is fejét veszi.

Fehér Anna nem nyugodott,
Elment vissza a bíróhoz:
- Bíró, bíró, Horvát bíró,
Veled hálok az éjszaka.
Veled hálok az éjszaka,
Szabadítsd ki a bátyámot!

Fehér Anna nem nyugodott,
Éjfél tájba zergést hallott.
- Bíró, bíró, Horvát bíró,
Mi zereg az udvarodon?
- Lovam viszik itatóba,
Annak zereg a féklánca.

Erre feleli a visszhang:
- Ne itt keresd szép bátyádot,
Sűrű erdő közepébe,
Akasztófa tetejébe.

- Bíró, bíró, Horvát bíró,
Egyéb átkot nem kívánok,
Mosdóvized vérré váljon,
Törülköződ lángot hányjon!

  Az eddigi gyűjtések eredménye is azt bizonyítja, hogy mindmáig a kedvelt balladáink közé tartozik. Vargyas Lajos (II. 1976. 288–289.) 445 gyűjtési helyét sorolta fel, amelyek között 18 csíki a következő helységekből: Csíkmenaság 3, Csíkrákos, Csíkvacsárcsi, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Gyergyóremete, Gyergyóújfalu, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok 3, Gyimesvölgye–Gáborpataka, Kászonaltíz, Kászonjakabfalva, Szépvíz–Kóstelek, Tekerőpatak.
  Az újabb gyűjtemények közül megemlítjük: 1. Sárosi Bálint 1973. 91.; 2–16. Albert Ernő-Faragó József 1973. 126–156:56–70.; Adatok: 17–34. Uo. 18.; 35–37. Jagamas János-Faragó József 1974. 225:221.; 247:244.; 304:299.; 38–39. Ráduly János 1975. 54–56:18–19.; 40–41. Uo. 1979. 65–67:8–9.; 42. Traian Mîrza-Ilona Szenik-Zamfir Dejeu stb. 1978. 409:502.; 43–48. Bura László 1978. 39–50:17–23.; 49–71. Uo. Adatok: 175–176:161–176.; 72–74. Almási István 1979. 79:69.; 82:72.; 11:105.; 75–82. Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 116–136:9.a.,b.,c.,d.,e.,f.,g.; 83–134. Uo. adatok 52.  135–137. Seres András 1984. 70–74―52–54.; 138. Jagamas János 1984. 61:4-.; 139–144. Pozsony Ferenc 1984. 154–163:59–64.; Adatok: 145–165. Uo. 242:243–263.; 166. Zsók Béla 1995. 65:36.; 167–170. Albert Ernő 2000. 42–48:12–15.; 171. Uő. 2001. 38:12.; 172–174. Sebestyén Dobó Klára 2001. 60:31.; 63:33.; és 219.
  A Vargyas Lajos által közölt 445 változatot a felsorolt kötetekben, folyóiratokban található 174-el  és az itt közölt 4 változattal összesítve 623 ballada adatait rögzítettük. Kriza Ildikó 2002-ben azt írta: „ezernél több változatban áll rendelkezésünkre”. Kriza Ildikó 2002. 92.
  Vargyas Lajos francia eredetű balladának tartja; olasz, katalán, dán, francia gyűjteményekből 20 változat adatait sorolta fel.
  Az eddigi kutatások eredménye nyomán közölhetjük, hogy első említése egy latin nyelvű levélben található, amelyet Macarius József írt 1547-ben Bécsből Sárvárra Pernezith Györgynek. Az esemény valós színhelye Milánó. Ugyanezt a történetet Bornemisza Péter is leírta 1578-ban.
  Az évek során több író is feldolgozta ezen történetet. Shakespeare a Szeget szeggel című színművében az eseményt Magyarországra helyezi, mégpedig Mátyás király korába.

(Albert Ernő 2004: 314-315.)