Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Fehér Anna


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1953
Gyűjtés helye: Bergyila
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 187-189/49. sz.

Dallam



Szöveg

Fehér László lovat lopott
A feteke halom alatt.
Fehér László lovat lopott
A feteke halom alatt.

Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja fogva vóna,
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja fogva vóna.

Fogva vagyan, fogva vagyan,
S a temlecbe zárva vagyan.
Fogva vagyan, fogva vagyan,
S a temlecbe zárva vagyan.

„Hújzad, kocsis, a hintómat,
Fogd bé hamar hat lovamat,
Hújzad, kocsis, a hintómat,
Fogd bé hamar hat lovamat!

Rakd fel reá húszasokat,
Húszasokat, aranygyakat,
Húszasokat, aranygyakat,
S a keresztes tallérokat!”

Fehér Anna megsírüle,
Mindjár a bíróhoz mene,
Fehér Anna megsírüle,
Mindjár a bíróhoz mene.

„Nem kell nekem az aranygyad,
Csak a te szép szűzességed,
Nem kell nekem az aranygyad,
Csak a te szép szűzességed.”

El es mene Fehér Anna
A bátyjához a temlecbe,
El es mene Fehér Anna
A bátyjához a temlecbe.

„Bátyám, bátyám, Fehér László,
Mit mond vala a nagy bíró?
Bátyám, bátyám, Fehér László,
Mit mond vala a nagy bíró:

Ha egy éjen vele hálok,
Úgy kejedet kibocsássa,
Ha egy éjen vele hálok,
Úgy kejedet kibocsássa.”

„Ne hálj vele, a kutyával,
Az akasztani valóval,
Ne hálj vele, a kutyával,
Az akasztani valóval!

Szűzességed elveszeszted,
Mégis nekem végem vagyan,
Szűzességed elveszeszted,
Mégis nekem végem vagyan.”

A nagy bíró kérdi vala:
„Aluszol-e, Fehér Anna?”
A nagy bíró kérdi vala:
„Aluszol-e, Fehér Anna?”

„Nem aluszom, nem nyughatom,
Csak a lánc zergésit hallom.
Nem aluszom, nem nyughatom,
Csak a lánc zergésit hallom.”

„Csak aludjál, csak nyúgudjál,
Mer bátyádnak vége vagyan,
Csak aludjál, csak nyúgudjál,
Mer bátyádnak vége vagyan.”

„Egyeb átkot nem kívánok:
Mosdóvized vérré válljon.
Egyeb átkot nem kívánok,
Mosdóvized vérré válljon!

A kendeződ langot kapjon,
Ördög annyi elszaggasson,
A kendeződ langot kapjon,
Ördög annyi elszaggasson,

Mennyi erdőn lapi vagyan,
Mennyi mezőn fűszáll vagyan,
Mennyi erdőn lapi vagyan,
Mennyi mezőn fűszáll vagyan!”



Megjegyzés

Európa-, sőt világszerte ismert tragikus balladatárgy: a testvéréért szüzességét feláldozó leány története egy XVI. századi olaszföldi eseményen alapul. (E történetet dolgozta fel Shakespeare Szeget szeggel című darabjában.) Az általános elterjedtségű ballada kétségtelenül középkori eredetű klasszikus ballada. A lólopásért való elítélés motívuma alkalmasint csak az újabb típusú betyárballadákból kerülhetett bele a halálra ítélt húga balladájába. A magyar balladaváltozatok tragikai elemét nyomatékosítja az, hogy a leány áldozata hiábavaló. Az itt közölt változatok közül a moldvai valószínűleg a Gyimesvölgyéből Lészpedre települt csángókkal került Moldvába. A Mezőség északi széléről, Magyardécséről eddig ismert változat mellett az itt közölt három mezőségi darab is a Mezőségnek erről az északi vidékéről való.

Ortutay, SzNb. 305. — Solymossy: MNépr.2 III, 88—90, 124. — Csanádi—Vargyas 476—84. — Faragó, Jávorfa-muzsika 176—80. — Ortutay—Kriza 747—8.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629-630.)