Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Este van, este van


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1963-06-18
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 63-64/25. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Simonfi Olga, 14 éves



Szöveg

Este van, este van, nyócra jár az óra,
Minden barna kislány kiáll az kapuba.

Aranyos Bözsikém, ő is kiállhatna,
Ha a csillagos ég bé nem borítana.

Béborult, béborult, bé is sötétedett,
Az én Bözsikémnek reggel si este lett.

– Aranyos Bözsikém, mi bajod érkezett,
Hogy a te kötényed elöl oly kurta lett?

– Elöl kurtábbodik, hátul hosszabbodik,
Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta.

– Szabó si jól szabta, varró is jól varrta,
Verje meg az Isten, ki ennek az oka.

– Aranyos Bözsikém, mi bajod érkezett,
Talán a vacsorád nem igen jól esett?

Hoztam egy liter bort, igyál hát belölle,
Szerelmes szívedet vígasztald meg vele.

– Nem kell a te borod, idd meg hát te magad,
Hogyha nem sajnáltad a leányságomat.

– Addig sajnáltalak, amíg megcsaltalak,
– Most már a nagy Isten viselje gondodat.

– S leányok, asszonyok, róllam tanuljatok,
A legénynek csókot sohase adjatok,

Mer az a csók nektek nem esik hiába,
Könnyeitek lehull a puha párnára.

– Jó estét, jó estét, idegen jó anyám,
Mondja meg igazán, hol van a Mariskám?

– Elment ő, elment ő virágos kertjébe,
Virágos kertjébe virágot szedjen ő.

– S ott jártam, s nem vót ott, idegen jó anyám,
Mondja meg igazán, hol van a Mariskám?

– Mit tűröm s tagadom, muszáj bevallanom,
Benn van a szobában, fekszik ravatalon.

– Ruháim, ruháim, szépen virítsatok,
– Mikor engem visznek, engem sirassatok.

Ruháim, ruháim, engem gyászoljatok,
Mikor engem visznek, lángba boruljatok.



Megjegyzés

24–27. A megesett leány. I–IV.

Seprődi 1912-ben közölte első kibédi változatát (Seprődi, 1974: 436; Marosszéki,

1912: 355.). Valamikor a fonóban kedvenc ének volt, többen is említették egykori népszerűségét. Altatónótaként is énekelték. A 24. sz. változat adatközlője ezt mondta: „Van ejsze vagy 20 éve is, hogy utoljára énekeltem. Pedig régebb a fonóban divatos nóta vót, de már vagy 20 éve, hogy nem járok fonóba.” Íme tehát a népi összejövetelek egyik formájának megszűnte magával hozta a ballada fokozatos háttérbe szorulását.

            A 25. sz. változat balladahősének neve megváltozik a cselekménybonyolítás során: a ballada első felében Bözsike, a második felében már Mariska néven szerepel. Az adatközlő nem ismeri a névváltoztatás eredetét. Minden bizonnyal a ballada egyre csökkenő népszerűségével magyarázható, s a romlás egyik jeleként könyvelhető el.

            Mint látható, a balladának kétsoros dallama mellett háromsoros változata is él Kibéden (24. sz.) Általában ritka redakció e balladatípusban. Mindkét dallamon német hatás érződik.

(Ráduly 1975: 177–178.)