Este van, este van
Simonfi Olga, 14 éves
Este van, este van, nyócra jár az óra,
Minden barna kislány kiáll az kapuba.
Aranyos Bözsikém, ő is kiállhatna,
Ha a csillagos ég bé nem borítana.
Béborult, béborult, bé is sötétedett,
Az én Bözsikémnek reggel si este lett.
– Aranyos Bözsikém, mi bajod érkezett,
Hogy a te kötényed elöl oly kurta lett?
– Elöl kurtábbodik, hátul hosszabbodik,
Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta.
– Szabó si jól szabta, varró is jól varrta,
Verje meg az Isten, ki ennek az oka.
– Aranyos Bözsikém, mi bajod érkezett,
Talán a vacsorád nem igen jól esett?
Hoztam egy liter bort, igyál hát belölle,
Szerelmes szívedet vígasztald meg vele.
– Nem kell a te borod, idd meg hát te magad,
Hogyha nem sajnáltad a leányságomat.
– Addig sajnáltalak, amíg megcsaltalak,
– Most már a nagy Isten viselje gondodat.
– S leányok, asszonyok, róllam tanuljatok,
A legénynek csókot sohase adjatok,
Mer az a csók nektek nem esik hiába,
Könnyeitek lehull a puha párnára.
– Jó estét, jó estét, idegen jó anyám,
Mondja meg igazán, hol van a Mariskám?
– Elment ő, elment ő virágos kertjébe,
Virágos kertjébe virágot szedjen ő.
– S ott jártam, s nem vót ott, idegen jó anyám,
Mondja meg igazán, hol van a Mariskám?
– Mit tűröm s tagadom, muszáj bevallanom,
Benn van a szobában, fekszik ravatalon.
– Ruháim, ruháim, szépen virítsatok,
– Mikor engem visznek, engem sirassatok.
Ruháim, ruháim, engem gyászoljatok,
Mikor engem visznek, lángba boruljatok.
24–27. A megesett leány. I–IV.
Seprődi 1912-ben közölte első kibédi változatát (Seprődi, 1974: 436; Marosszéki,
1912: 355.). Valamikor a fonóban kedvenc ének volt, többen is említették egykori népszerűségét. Altatónótaként is énekelték. A 24. sz. változat adatközlője ezt mondta: „Van ejsze vagy 20 éve is, hogy utoljára énekeltem. Pedig régebb a fonóban divatos nóta vót, de már vagy 20 éve, hogy nem járok fonóba.” Íme tehát a népi összejövetelek egyik formájának megszűnte magával hozta a ballada fokozatos háttérbe szorulását.
A 25. sz. változat balladahősének neve megváltozik a cselekménybonyolítás során: a ballada első felében Bözsike, a második felében már Mariska néven szerepel. Az adatközlő nem ismeri a névváltoztatás eredetét. Minden bizonnyal a ballada egyre csökkenő népszerűségével magyarázható, s a romlás egyik jeleként könyvelhető el.
Mint látható, a balladának kétsoros dallama mellett háromsoros változata is él Kibéden (24. sz.) Általában ritka redakció e balladatípusban. Mindkét dallamon német hatás érződik.
(Ráduly 1975: 177–178.)