Este, hogyha lefekszem tíz órakor
Árgyó Elekné Balogh Anna, 37 éves
Este, hogyha lefekszem tíz órakor,
Álom nem jön a szememre ilyenkor.
Álom, álom, gyere már a szememre,
Mindég csak a babám jár az eszembe.
Lovagolok a gyímesi havason,
Leesett a lovamnak a patája,
Kovácslegény, jó barátom, gyere ki,
Lovam lábát négy sarokra vasald ki.
Csengetnek már a gyímesi fogdába,
Mű kilencen leülünk a vaságyra.
Rabtársaim, mind egyformán valljatok.
Rab életem meg ne hosszabbítsátok.
Börtönajtó, hulljon le róllad a zár,
Csak még egyszer lehessek szabad madár.
Ha még egyszer, eja-haj, szabad madár lehetnék,
Felfogadnám, a légynek sem ártnék.
56–57. Mind egyformán valljatok. I–II.
Az adatközlők szerint ezelőtt 60-70 évvel sokan ismerték a faluban, ma már alig tudják. A fiatalok jóformán nem is hallottak róla. Az 56. sz. változat adatközlője még gyermekkorában tanulta az édesapjától: „Esténként sokszor elénekelte nekünk, a napszámosmunka után.” Kapáláskor, aratáskor is gyakran énekelték a mezőn. „Most inkább itthon fúvom a gyermekeknek” – mondta. Dallama műdal.
(Ráduly 1975: 180–181.)