Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Este, hogyha lefekszem tíz órakor


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1968-01-21
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 92/57. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Árgyó Elekné Balogh Anna, 37 éves



Szöveg

Este, hogyha lefekszem tíz órakor,
Álom nem jön a szememre ilyenkor.
Álom, álom, gyere már a szememre,
Mindég csak a babám jár az eszembe.

Lovagolok a gyímesi havason,
Leesett a lovamnak a patája,
Kovácslegény, jó barátom, gyere ki,
Lovam lábát négy sarokra vasald ki.

Csengetnek már a gyímesi fogdába,
Mű kilencen leülünk a vaságyra.
Rabtársaim, mind egyformán valljatok.
Rab életem meg ne hosszabbítsátok.

Börtönajtó, hulljon le róllad a zár,
Csak még egyszer lehessek szabad madár.
Ha még egyszer, eja-haj, szabad madár lehetnék,
Felfogadnám, a légynek sem ártnék.



Megjegyzés

56–57. Mind egyformán valljatok. I–II.

            Az adatközlők szerint ezelőtt 60-70 évvel sokan ismerték a faluban, ma már alig tudják. A fiatalok jóformán nem is hallottak róla. Az 56. sz. változat adatközlője még gyermekkorában tanulta az édesapjától: „Esténként sokszor elénekelte nekünk, a napszámosmunka után.” Kapáláskor, aratáskor is gyakran énekelték a mezőn. „Most inkább itthon fúvom a gyermekeknek” – mondta. Dallama műdal.

(Ráduly 1975: 180–181.)