Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

II. Betyár-, rab- és történeti énekek » Betyárballada

Esik eső, szép csendesen csepereg


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1965-04-19
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 103/75. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Mátyus Imre, 12 éves



Szöveg

Esik eső, szép csendesen csepereg,
Bogár Imre a kocsmában kesereg.
– Kocsmárosné, bort ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.

– Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Amott jönnek a fegyveres zsandárok.
Bogár Imre nem vette jezt tréfára,
Felugrott a kis pej lova hátára.

Kis pej lova messzi viszi, messzire,
Messzi, messzi, a bakonyi erdőbe.
Lova lába megbotlott egy fenyőbe,
Így fogták el Bogár Imrét örökre.

– Megizentem én az édesanyámnak,
Puha párnát kűdjön fejem aljának.
De jaz anyám azt a választ kűdte rá,
Bús könnyeim tegyem a fejem alá.

Megizentem én a feleségemnek,
Gondját viselje három gyermekemnek.
Se csikósnak, se bojtárnak ne adja,
Mer ott csak a betyárságot tanulja.



Megjegyzés

74–76. Lova lába megbotlott. I–III.

            Eddigi kiadványainkban jórészt Rózsa Sándor típuscímmel jelölték, Kibéden viszont a nép ma következetesen Bogár Imre nevét szerepelteti: az új név hozzákapcsolása nyilván esetleges. Érdekes, hogy Seprődi 1913-ban még a Rózsa Sándor nevét őrző változatot közölte (Seprődi, 1974: 309; Marosszéki, 1912: 41; ESzD: 37.) A Kibéden gyűjtött betyárballadák közül ez örvend a legnagyobb népszerűségnek mind a fiatalok, mind a az öregek körében. Így könnyűszerrel ma is gyűjthető. Főleg a férfiak kedvelik. Lakodalomban, más családi jellegű mulatságok alkalmával (névnapozás, keresztelő) is föl-fölcsendül más népszerű dalok társaságában. Egyrészes dallamra éneklik, de dallamuk műdal.

(Ráduly 1975: 182.)