Enyed felöl jön egy csapat csendőr
ismeretlen
Enyed felöl jön egy csapat csendőr,
Kilenc legény a csárdában iszik.
– Adjon isten, csapláros úr, jó estét,
Hát az a szép szilaj csitkó kié?
Annak benn borodzik a gazdája.
Most érkezék, nincs egy fél órája.
Küldje ki hát annak a gazdáját,
Ha megadja, nem bántjuk mi magát.||
Ki se megyek, meg sem adom magam,
Kinek tetszik vigye el a lovam.
Nyerges lovam annyira se sajnálom,
Csak a nyerögszerszámot sajnálom.
Nyerög alatt van a bugyeláris,
Abba van egy pár ezör forintom.
Édösanyám, szennyes ingöm, gagyám,
Házasodnám, de nem jönnek hozzám.
Csak úgy néznek a szegény legényre,
Ha két zsebe tele vagyon pénzzel.
Szeretőmnek kerek az orcája,
Hej de sok csókot raktam rejára[!],
Úgy se leszek senki babája.
Azért, hogy én olyan piros vagyok,
Ne gondolják, hogy én festve vagyok.
Így szült anyám engöm az világra, ||
Nem kell pirosító a számomra.
Azért, hogy én olyan szegény vagyok,
Kilenc küslány szeretője vagyok.
A tizedik el van tőllem zárva
A brassai cédula nagy házban.
Végig menék a kaszárnya udvarán,
Ez a regut[!] csak azt mondja, hogy apám.
Hej te regut, nem vagyunk mi apátok,
Mi vagyunk a szabadságos huszárok.
Isten veled, cugfürerem, káplárom,
Mert én többet a haptákot nem állom.
Állottam én három évig eleget,
A nagy isten borítsa rád az eget.
242. Enyed felől jön egy csapat csendőr (Vargyas)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1579/2: 17–19. lap, 19. sz. – Daniel Lajos V. g. o. t. kézírása. Balladatöredék, szerelmi dal és katonadal egyvelege. A helyesírási és központozási hibák javításán kívül semmit nem változtattunk a szövegen.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 751.)