Elgyászolsz-é, babám?
Kolozsvári csárda
Végig ki van tárva,
Abba mulat Rózsa Sándor
Kilenced magával.
Megöltek egy legényt
Hatszáz forintjáért,
Belédobták a Tiszába
Piros pej lováért.
Tisza nem szenvedte,
Partjára kitette,
Arra ment egy halászlegény,
Hálójába vette.
Hálójába vette,
Falujába vitte.
„Kié ez a barna legény,
Aki meg van ölve?”
Odament babája,
Költi, de nem hallja.
„Gyere, csárdás kisangyalom,
Menjünk el a bálba!”
„Nem kelhetek én fel,
Mert meg vagyok ölve,
Rózsa Sándor éles kése
A szívemet érte.”
„Csináltatsz-e, babám,
Diófa koporsót?”
„Csináltatok, kisangyalom,
Márványkű koporsót.”
„Elgyászolsz-e, babám,
Két vagy három hétig?”
„Elgyászollak, kisangyalom,
Három kerek évig.
Délelőtt fehérbe,
Délbe rózsaszínbe,
Délután meg, kisangyalom,
Gyászos feketébe.”
Az apja-anyja szavára süket, a szerelmese hangjára megszólaló halott története a magyarban széles körben ismeretes balladai tárgy és a halott legény faggatózása is állandósult balladai formula. Az itt közölt hat változat közül gyűjteményünkben akalotaszegi, mezőségi és gyimesi előfordulás alapján folklór-földrajzi szempontból a ballada eddig ismeretlen elterjedési pontjait rögzíthetjük. — Az V—VI. változatba betyárballadai elemek keveredtek bele.
Gragger 202—3. — Faragó—Jagamas 166—8. — Csanádi—Vargyas 513—4. — Ortutay-Kriza 763—4.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallóz Zoltán 1971: 641.)