Elégett a nyírbátori határ
Elégett a Nyírbátori határ,
Beléégett kilenc juhászbojtár,
Kilenc juhászbojtár pár ruhája,
Számadónak sallangos bundája.
Számadónak nincsen semmi kára,
Kinyeri a gyulai vásárba,
Kinyeri a gyulai vásárba,
Nem is lehet neki semmi kára.
Egy kisleány kerüli a cserét,
Kérdi tüllem barna szeretőjét.
„Te, kisleány, hiába keresed,
Odaégett, kit szíved szeretett.”
„Mutassátok meg nekem a sírját,
Hogy öntözzem könnyeimmel halmát,
Hogy teremjen rózsát, nem töviset,
Mer ő ingem igazán szeretett.”
Az eddig előkerült erdélyi változatok földrajzi utalásai mind az ide vonható balladák alföldi eredetére mutatnak. A legrégebbi változatot is oda való lejegyzésből ismerjük. Az itt közölt mezőségi változat mellett Udvarhelyből való is került elő.
Csanádi—Vargyas 560. — Faragó, Jávorfa-muzsika 438, 456. — Ortutay—Kriza 715.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 642.)