Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Éjfél után kettőt ütött az óra


Gyűjtő: Albert Ernő
Gyűjtés ideje: 1971-04-11
Gyűjtés helye: Csíkdánfalva
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 200-201/114. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Both Ferencné Abos Anna, 39 éves



Szöveg

Éjfél után kettőt ütött az óra,
Kinn a dombon most is szól a  furulya.
Furulyaszó elhallszik a határba,
Elhallszik a Szendre báró ablakba.

Nyitva van a Szendre báró ablaka,
A kisasszony maga nézett ki rajta.

Szépen legel a báróné juhnyája,
A kisasszony maga sétál utána.
Már távolról kiáltja a juhásznak:
- Jancsi szívem, terítsd le a subádat!

- Nem terítem ide le a subámat,
Zöld a határ, behajtják a juhnyájat.
- Jancsi szívem, mindazokra ne gondolj,
Jó az anyám, kiváltja ő, ha mondom.

Harmadnapra Szendre báró bújába
Kilovagol a szendrei határba.
Azt kérdi a legidősebb juhásztól,
Nem látta-e Szendre báró kisasszont?

- Nem láttam és, báró uram, ha mondom,
De egy juhász három napja odavan,
Három napja, hogy egy juhász odavan,
Biztoson a kisasszony is vele van.

Szendre báró hintót küld a lányáért,
Három pandúrt meg a juhászlegényért.
Elől hozzák a kisasszont hintóba,
Hátul meg a juhászlegént vasazva.

Még a búza ki sem hánta a fejét,
Már a madár mind megette a szemét.
- Jaj istenem, én Istenem, Istenem,
Látod, anyám, mire vitt a szerelem!

- Lányom, lányom, lányomnak sem mondalak,
Nemhogy téged egy juhászhoz adjalak.
- Én nem bánom, édesanyám, tagadj meg,
De a szívem a juhászért szakad meg.

Aj, de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikre juhászlegényt akasszák.
Fújja a szél fehér ingét, gagyáját,
A kisasszon sírassa a babáját.

Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, fekete gyászt viselek,
Fekete gyász, fehér az én zsebkendőm,
Így gyászolom meg a juhász szeretőm.



Megjegyzés

  Vargyas Lajos A bárókisasszony és a gulyás típuscímhez sorolva (II. 1976. 736.) 200 változata lelőhelyét rögzítette. Megállapítása, hogy bizonyára a XIX. század első felében keletkezett. Versszakai gyakran azonosak A bárókisasszony balladáéval.
  Az újabb gyűjtemények között megemlíthetjük: 1–10. Albert Ernő-Faragó József 1973. 293–298:200–209.; Adatok: 11. Uo. 487:619.; 12. Bura László 1978. 122:87.; Adatok: 13–33. Uo. 186–187: 348–369.; 34–35.  Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 324:39.a.,b.; Adatok: 36–55. Uo. 39.j.; 56. Pozsony Ferenc 1984. 202:104.; Adatok: 57–59. Uo. 244:348–350.

(Albert Ernő 2004: 325.)