Egy asszonynak volt három leánya

Özv. Márton Ferencné Ádám Terézia, 61 éves

Egy asszonynak vót három leánya,
Hármat férhez adta három országba.
A legkisebbiket bé Törökországba,
A legkisebbiket bé Törökországba

Csak hallja, nagygazda, s a szegényt nem szánja,
Csak hallja, nagygazda, s a szegényt nem szánja.
– Eredj, kocsis, eredj, fogd bé a lovakot,
Vitesd el asszonyod bé Törökországba.

Vitesd el asszonyod bé Törökországba
Legkisebb lányának látogatására.
El is indulának bé Törökországba,
Három hét teltyivel oda is jutának.

Az édesanyja felöltözött koldusi ruhába,
Oda sétált el, a lánya kapujába.
Szegény koldusasszony csak azt kiabálja,
Hogy: – Egy kis kenyeret s egy pohár vizet!

Meghallá a szolga, bément asszonyához:
– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,
Életem, halálom keziben ajálom,
Szegény koldusasszony csak azt kiabálja,

Hogy: – Egy kis kenyeret s egy pohár vizet,
Hogy: – Egy kis kenyeret s egy pohár vizet!
– Indulj, s takarodjál, mer sok dolgom vagyon,
Én nem érek reá: a szegénnek adjak.

Szegény koldusasszony mind azt kiabálja,
Hogy: – Egy kis kenyeret s egy pohár vizet!
Meghallá a szolga, bément asszonyához:
– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,

Életem, halálom keziben ajálom,
Szegény koldusasszony csak azt kiabálja…
– Indulj, s takarodjál, fogjátok meg az asszonyt,
Vessétek börtönbe, börtön fenekébe,

Hogy az én kapumon az ne kiabáljon.
Megfogták az asszonyt, a börtönbe vették.
Szegény koldusasszony csak azt kiabálja:
– Tartsd fel, anya, tartsd fel, tartsd fel leányodot,

Ontasd ki magadból a piros véredet,
Szípasd ki magadból az édes tejedet,
Mégis azt érdemled, hogy börtönbe tegyen,
Mégis azt érdemled, hogy börtönbe tegyen.

Meghallá a szolga, bément asszonyához:
– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,
Szegény koldusasszony csak ezt kiabálja:
– Tartsd fel, asszony, tardsd fel, tartsd fel leányodot,

Ontasd ki magadból a piros véredet,
Szípasd ki magadból az édes tejedet,
Mégis azt érdemled, hogy tömlecbe tegyen,
Mégis azt érdemled, hogy tömlecbe tegyen.

– Indulj, s takarodjál, nyitsd ki a vasajtót,
Nyitsd ki a vasajtót, hadd nézzek reája.
Kinyitá az ajtót, ráismert anyjára.
– Anyám, édesanyám, ezt mé nem tudatta,

Ezt mé nem tudatta, hogy maga kicsoda,
Jőjön bé a legbelső szobámba!
Jőjön bé a legbelső szobámba,
Első pohár boromot magának adom.

– Üsse meg a mennykő a belső szobádot,
Dőjtse fel pokolszél első pohár borod,
Ha te nem sajnáltad az édesanyádot,
Ha te nem sajnáltad az édesanyádot.

  Hosszú ideig alig néhány változatát ismerték. Korábban Az anyját fel nem ismerő leány típuscímen közölték (Ortutay Gyula-Kríza Ildikó 1976. 165:56.). Vargyas Lajos A gazdag asszony anyja (II. 248:22.) típuscímmel 12 változat lelőhelyét sorolta fel, amelyek között 6 csíki  a következő helységekből: Csíkmadaras, Ditró, Gyimesfelsőlok–Ránapataka 3, Gyimesfelsőlok–Sántatelek.
  Az Édesanyám sok szép szava kötetben e típus újabb 13 változat adataival sikerült gyarapítanunk. (Albert Ernő 1989. 152–153.) Ebben a kötetben újabb két változatot közölhettünk, s így 27-re emelkedik a rögzített adatok száma.
  Az átfogó európai kutatást végző Vargyas Lajos e balladának mását sehol nem találta.
  Külön is ki kell térnünk az átok motívumára. Katona Imre 500 erdélyi ballada vizsgálatakor 321 szövegben talált rá különböző átkokra, ami 64,2 százalékot jelent. Bizonyára a gyűjtés mennyiségének gyarapodásával magyarázható, hogy a XIX. században gyűjtött balladák között kevesebben fordul elő az átok, mint a XX. századiakban. (Katona Imre 1982. 319.)

(Albert Ernő 2004: 304-305.)