Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Egy asszonynak két fia, két fia s egy leánya
Gyűjtő:
Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje:
1988-05-21
Gyűjtés helye:
Klézse
Közlő:
Pozsony Ferenc
Közlés ideje:
1994
Megjelenés helye:
Pozsony 1994: 50-51/ 8. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse
Dallam
Szöveg
1. Egy asszonynak két fia, két fia s egy liánya,
Egy asszonynak két fia, két fia s egy liánya.
2. S azt az egy liányát férjhez akarja adni,
S azt az egy liányát férjhez akarja adni.
3. S elment a nagyobb fiához, hogy őt megkérdezze:
– Fiam, hezzánk jöttek leánykérni, adjuk-e vaj ne adjuk?
4. Más országról jöttek, adjuk-e vaj ne adjuk?
– Ne adjuk oda, édesanyám, többet meg nem lássuk. –
5. S elment második fiához, megint megkérdezte:
– Hezzánk jöttek liánykérni, más országból jöttek.
6. Adjuk oda, vaj nem adjuk, adjuk oda, vaj nem adjuk?
– Nem adjuk oda, édesanyám, többet meg nem lássuk. –
7. S elment a legküsebb fiához, azt es megkérdezte:
– Fiam, jöttek hezzánk leánykérni, más országból jöttek.
8. Más országból jöttek, adjuk-e vaj ne adjuk?
– Adjuk oda, édesanyám, adjuk oda, édesanyám. –
9. Csak eljöve fennünnet egy igen nagy homály,
S elvivé a liányát, s úgy elvivé leányát,
10. Többet soha meg nem látták s az ő liányát,
Soha többet meg nem látá az ő kedves liányát.
11. Csak eljött az üdő, fia lebetegedett,
Nagy betegségibe mindjárt ő meghala.
12. De az anyja megátkozta, főd ne primilje bé,
S a temetőbe vitték, s a főd bé nem primilte.
13. Ő es csak elmene az ő nénje után,
Mikor ott meglátta, mindjárt ő kérdezte:
14. – Minek jöttél te ide, nem jó helyré jöttél!
– De én azért jöttem, gyere velem haza. –
15. Felvette hátára s mind úgy vivegette,
Erdőkön mezőkön madárkák úgy látták.
16. Madárkák mind látták, mind azt mondogatták:
– Ni hol viszi holt az élőt, ni, hol viszi holt az élőt.
17. Vitte, villegette, s az anyjához vitte,
S mikor ő letette, főd őt béprimilte.
Megjegyzés
A halott testvér
Változatai eddig csak Moldvából kerültek elő (Vargyas 1976. II. 570.). Faragó József egy Magyarfaluban gyűjtött variánsát közölte (Faragó - Jagamas 1954. 14-146.). Ismerte a balladát a gajcsánai születésű Gyurka Mihályné is (Küllős 1980. 362.). Változatai az egész Balkánon el vannak terjedve: ismerik a görögök, macedorománok, bulgárok, albánok, ukránok, oroszok, fehéroroszok, csehek (Fochi 1975. 89-93. és 1984. 90-96.). Faragó József véleménye szerint a román folklórból került áta moldvai csángó népköltészetbe (1977. 500. és 1981. 149.).
(Pozsony 1994: 252.)
Támogatók
Partnerek
