Egy asszonynak két fia, két fia s egy leánya
Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse
1. Egy asszonynak két fia, két fia s egy liánya,
Egy asszonynak két fia, két fia s egy liánya.
2. S azt az egy liányát férjhez akarja adni,
S azt az egy liányát férjhez akarja adni.
3. S elment a nagyobb fiához, hogy őt megkérdezze:
– Fiam, hezzánk jöttek leánykérni, adjuk-e vaj ne adjuk?
4. Más országról jöttek, adjuk-e vaj ne adjuk?
– Ne adjuk oda, édesanyám, többet meg nem lássuk. –
5. S elment második fiához, megint megkérdezte:
– Hezzánk jöttek liánykérni, más országból jöttek.
6. Adjuk oda, vaj nem adjuk, adjuk oda, vaj nem adjuk?
– Nem adjuk oda, édesanyám, többet meg nem lássuk. –
7. S elment a legküsebb fiához, azt es megkérdezte:
– Fiam, jöttek hezzánk leánykérni, más országból jöttek.
8. Más országból jöttek, adjuk-e vaj ne adjuk?
– Adjuk oda, édesanyám, adjuk oda, édesanyám. –
9. Csak eljöve fennünnet egy igen nagy homály,
S elvivé a liányát, s úgy elvivé leányát,
10. Többet soha meg nem látták s az ő liányát,
Soha többet meg nem látá az ő kedves liányát.
11. Csak eljött az üdő, fia lebetegedett,
Nagy betegségibe mindjárt ő meghala.
12. De az anyja megátkozta, főd ne primilje bé,
S a temetőbe vitték, s a főd bé nem primilte.
13. Ő es csak elmene az ő nénje után,
Mikor ott meglátta, mindjárt ő kérdezte:
14. – Minek jöttél te ide, nem jó helyré jöttél!
– De én azért jöttem, gyere velem haza. –
15. Felvette hátára s mind úgy vivegette,
Erdőkön mezőkön madárkák úgy látták.
16. Madárkák mind látták, mind azt mondogatták:
– Ni hol viszi holt az élőt, ni, hol viszi holt az élőt.
17. Vitte, villegette, s az anyjához vitte,
S mikor ő letette, főd őt béprimilte.
A halott testvér
Változatai eddig csak Moldvából kerültek elő (Vargyas 1976. II. 570.). Faragó József egy Magyarfaluban gyűjtött variánsát közölte (Faragó - Jagamas 1954. 14-146.). Ismerte a balladát a gajcsánai születésű Gyurka Mihályné is (Küllős 1980. 362.). Változatai az egész Balkánon el vannak terjedve: ismerik a görögök, macedorománok, bulgárok, albánok, ukránok, oroszok, fehéroroszok, csehek (Fochi 1975. 89-93. és 1984. 90-96.). Faragó József véleménye szerint a román folklórból került áta moldvai csángó népköltészetbe (1977. 500. és 1981. 149.).
(Pozsony 1994: 252.)