Édesapám, küldj karincát

Édesapám, küldj karincát,
Karton surcot, karcsú lájbit,
Parkét kurtit s három inget,
Csíki perecet kóstolni.
Mert biz itten bérem kicsiny,
Nem jut piros-kék fejtőre.
S ha kimenyek az utcára,
Társaim, a cifra lányok
Átallják velem megállni,
Szóba állni rossz gúnyámban.

Irat erre apja választ,
Kántor uram szép, beszédes,
Szíve szerinti tollával:
– Édes Márim, lelkem lányom!
Nem küldök én néked gúnyát,
Nem én pendelyt, sem rokolyát:
Me’t bajos az én életem.
Tartanom kell gazdaságot,
Eke mellé jármas marhát.
S a kis gabonának ára,
Nem jut harisnyaposztóra,
Sem zekére, sem bundára,
S erdőlő meleg sapkára.
Ha egy bornyúcskát eladok
Szeredában szent Margitkor,
Bé kell adnom az adóba:
Me’t az adó olyan terhes.
S ha nem adom, eldobolják
Szegény tinóm, s el a párnát.
Az örmény sem segít rajtam, ||

Nagy kamatba kell kaszálnom
A nagygazda két Zádignak,
S izzadnom kell éjjel-nappal.
Hanem téged Jézus áldjon,
S tartson meg jó egészségben.
Tartsd szem előtt becsületed,
S azt, hogy jó kenyérbe léptél.
Me’t te bérre fekszel s kelsz fel,
Nincsen gondod az életre,
S nyomorúságot nem üsmersz.

A bükszádi üveghutában dolgozó legények énekelték a múlt század [ 19. század] közepén. Feltűnő a rímtelen sorokon kívül a trocheus-lejtés, mely régiesen itt-ott daktilusival váltakozik.

(Kanyaró 2015: 341.)

153. Édesapám, küldj karincát (Bükszád)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 40. csomag. Balladamásolatok. Ismeretlen kéz írása.

153.1. Az ének eredeti lejegyzése Brassói székely szolgáló leány címen MUEKvGyLtár
51. és 18. csomag. Barabás István VIII. o. t. kézírása. (Barabás István gyűjteményének XV. darabját a 12–13. lapra írta, a két lap azonban elsodródott egymástól: a 12. lap az 51. csomagban, a 13. pedig a 18. csomagban található. Az utóbbiba az ének utolsó harmada került (a Bé kell adnom az adóba sortól).

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 710.)